Ez az epizód rengeteg új információt mutatott be, és egy igencsak furcsa jövőképet vetített előre, ám a sok szál és a rengeteg karakter kissé kaotikussá és majdnem átláthatatlanná tette az egészet. Úgy tűnik, a sorozat alkotói hasonló képlettel dolgoznak, mint tavaly, és én ennek nagyon örülök.
Ragnar és csapata legyőzte Kwenthrith hercegnő nagybátyját, és bár a nő a saját szemével látta a férfi halálát, mégis megfogható bizonyítékra volt szüksége ahhoz, hogy képes legyen továbblépni. A férfi fejét kérte, amit Floki készséggel át is adott a hercegnőnek, aki a csonka testrészen töltötte ki minden frusztrációját. Azt már az előző évben elmesélte Ragnarnak, hogy gyermekkorában többször is megerőszakolta őt mindkét fivére, de a nagybácsit korábban nem említette, és azt a sok másik férfit sem, akiket pont a nagybátyja vitt az akkor még hatéves lány hálószobájába.
Az ünneplés után megindult Ragnar hada a túlparton várakozó fivér ellen, akinek csapataira komoly lelki nyomást helyeztek a vikingek a hajóikra tűzdelt levágott fejekkel – plusz Ragnar kivillanó mosolya már-már horrorfilmbe illővé tette a jelenetet. A hercegnő testvére azonban elmenekült, így a megalázott nő bosszúja nem tudott beteljesedni – még!
Ezalatt Kattegatban Aslaug, Helga és Siggy hasonló álmot láttak egy idegenről, akinek bal kezében lángoló hó, míg jobb kezéből kicsorduló vért láttak. A három nő mégsem rémült meg az esettől, ám az azt követő álom már megijesztette Siggyt, aki erre kissé pragmatikusan legyintett, hogy ez csak álom. Azt azonban már megtapasztalhattuk, hogy a vikingek álmai olykor nem állnak messze a valóságtól.
Lagertha és az őt követő telepesek megkezdték az újonnan nekik szánt terület megművelését és az ottani otthonok elfoglalását. Lagertha komolyan kivette a részét minden munkából, legyen az fizikai vagy szellemi, ám sem a helyiek, sem a vikingek nem látják szívesen Athelstant, aki ezt nehezen dolgozza fel. Ecbert továbbra is csapja a szelet Lagerthának, akit valamilyen szinten el is bűvölt a férfi kitartása és különlegessége.
A mostani epizódban tényleg az volt az egyetlen zavaró tényező, hogy sok szálon futott, és a jelenetek közti átmenet néhol pattogott, a váltás pedig inkább zavaróvá tette a szcénákat, sem mint minőségileg hozzátoldott volna. A most felsorolt történetek mellett még több, apróbb szál is bemutatásra került, amik sok esetben minőségileg a toppon voltak, ám az amúgy is túlzsúfolt epizódot elnehezítették, és pont ezáltal váltak az olyan érdekességek, mint Thorsten karja, vagy Rollo gombázása szinte feleslegessé.
Érdekes a motívum, ami kezd kibontakozni Kattegatban – a három nő látomásai baromi érdekesek, és az ő egyedi reakcióik is bőven megérdemeltek volna egy kicsivel több játékidőt. Nem titok, hogy Aslaugot nem kedvelem, de a mostani reakciójáért és őszinteségért jár a karakternek egy piros pont. A prímet azonban Floki felesége, Helga vitte, aki mindig is nem evilági lény volt, és a mostani események ezt be is bizonyították. Az újonnan megjelenő szereplőt játszó színészt pedig kedvelem és tehetségesnek tartom, úgyhogy alig várom a kibontakozását.
Kwenthrith hercegnő múltjával kapcsolatban azonban kicsit elszálltak az alkotók. Persze, értem én, kellett a hölgynek egy komoly trauma, amit a rokonok szörnyű tettei által meg is valósítottak, ám az, hogy az akkor még kislány hercegnőhöz férfiakat vitt fel a nagybátyja, már sok. Ne felejtsük el, ő mégiscsak egy királyi sarj, és hiába nézték le akkor a nőket, a királyi vérvonal beszennyezését nem hiszem, hogy engedték volna.
Az epizód utolsó két perce annyira mindblowing, hogy nem találok szavakat – ütős egy évad lesz a harmadik is, csak úgy, mint a második.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!