Az elmúlt hetekben többször is említettem, hogy bár jó volt az adott epizód, azért valami megfoghatatlan plusz hiányzott belőle. Nos, ebben a részben megvolt az a plusz.
A szokott közös vacsora során felmerül, hogy a csapat pszichológus kidolgozott a módszert, amivel állítólag pár óra alatt el lehet érni, hogy két ember egymásba szeressen. A srácokban, mint tudósokban, persze rögtön felmerül a vágy, hogy teszteljék a teóriát. Miután Amy leszavazza Sheldon ötletét, miszerint raboljanak el az utcáról két tesztalanyt, a banda végül úgy dönt, hogy Sheldon és Penny majd saját magukon tesztelik a módszert. Ezzel először Amy és Leonard is megpróbálkozik, ám már az első kérdés után kiderül, hogy Leonard túlságosan szerelmes Pennybe ahhoz, hogy az egész működjön, Amyvel úgy döntenek, hogy csatlakoznak Rajhoz és Emilyhez, és így négyesben elmennek egy szabadulós játékra. Mindeközben Howard és Bernadette visszaérkezik Floridából Howard anyjának temetése után, az repülőtéren azonban elkeveredik a bőrönd, amiben Mrs. Wollowitz hamvait szállították.
Ebben a részben valahogy minden a helyére került – jó, nem volt tökéletes, de egyszerre volt vicces, édes és szívszorító, és ezzel teljesen sikerült megfognia.
A kicsit gyenge nyitás után – ez a „random hozzunk fel egy témát a kötelező közös vacsora közben” enyhén erőltetett – az események egészen szépen beindulnak. Amy és Sheldon gyors szóváltásán az elején jókat kuncogtam, csak úgy, mint azon, mikor Amy és Sheldon próbálkozott meg az instant szerelem-módszerrel. Penny és Sheldon jelenetei egyszerre voltak viccesek és édesek – az alkotóknak sikerült megtalálni azt az egyensúlyt, ahol a karakterek különböző válaszai még meghatóak voltak, viszont a humor-faktor is megmaradt, és Sheldonék is hűek maradtak magukhoz. Mondjuk ezen a ponton kicsit haragszom is a sorozat mögött álló bandára, ugyanis megint sikerült unszimpatikus bunkóvá tenniük Pennyt – amíg Leonard legelső gondolata Penny, és valami hihetetlenül cuki, ahogy odáig van a lányért, addig Penny mintha nem is szeretné, és elfeledkezne róla, amint nincsenek egy szobában. Ilyenkor merül csak fel bennem igazán, hogy Penny nem érdemli meg Leonardöt.
Howard és Bernadette szála külön tetszett – itt is sikerült egy olyan vonalat felvázolnia az íróknak, ami egyszerre volt megható és vicces. Howard hozta az ilyenkor elvárható, gyászoló, ideges fiút, Bernadette pedig az őt támogató feleséget, ami tökéletesen passzolt a szituációhoz. Howard monológja az urnához egyszerűen szívszorító volt, amikor pedig Bernadette a sarkára állt, na, az volt szerény véleményem szerint az epizód legütősebb pillanata.
Ettől viszont eszembe jutott, mennyire is szomorú valójában Mrs. Wollowitz halála az elmúlt évadok tükrében. Anyum éppen most fedezte fel a sorozatot, aminek az a hozadéka, hogy hétvégente Big Bang-maratont tartunk – éppen a hetedik szezon közepénél járunk, én pedig összeszorult torokkal és szomorú mosollyal figyelem, ahogy Howard folyamatosan azzal poénkodik, mennyire is jó lenne, ha meghalna az anyja. Tavaly ez még vicces volt. Tavaly az alkotóknak fogalma sem volt róla, hogy hamarosan elveszítik a színésznőt. És van egy olyan érzésem, hogy ha most újranézik ezeket az epizódokat, elönti őket a szomorúság.
Az epizód harmadik szála tetszett is, meg nem is. Tetszett, mert örültem neki, hogy ismét láthattuk Emilyt, meg maga ez a szabadulós játék is nagy ötlet volt (egek, de szeretnék már végre én is kipróbálni egy ilyet!), viszont úgy éreztem, nagyon elsiették az alkotók. Sütött róla, hogy csak azért tették bele, hogy kezdjenek valamit Leonardékkal, amíg Sheldonék és Howardék el vannak foglalva, és ezért nem dolgozták ki rendesen ezt a szálat. Pedig lett volna benne potenciál, így viszont csak átszaladtunk rajta, és ezt sajnálom.
Kifejezetten kellemes utóízt hagyott a számban a The Intimacy Acceleration, akkor is, ha bizonyos részei nem kicsit voltak szívszorítóak. Szép volt, srácok, még sok ilyen epizódot kérek!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
