Az Arrow belecsap a lecsóba – nem kell az évad végéig várni, hogy az Árnyak Ligájával kapcsolatos konfliktus kibontakozzon. Ahogy a cím is mutatja, az eheti epizód egyik helyszíne Ra’s al Ghul otthona, így a The Climb óta várható visszavágó hamarabb bekövetkezhet, mint azt bárki gondolta volna.
Thea már tudja, hogy ő ölte meg Sarát, tette felett érzett bánatában és dühében feladja Merlynt az Árnyak Ligájának. Oliver azonban nem akarja, hogy testvére hirtelen felindulásból olyasmit tegyen, amit később megbánhat, ezért megpróbálja megakadályozni a dolgot. Annyit ér el vele, hogy elkapja Nyssát, de Merlynt a Liga visszaviszi Nanda Parbatba. Mivel tudomása szerint Ra’s al Ghul úgyis meg akarja ölni az Íjászt, Nyssa készségesen elárulja Olivernek, hogyan juthat el apja otthonába. A mentőakcióban Diggle is részt vesz, ám miután ő és Oliver elérik céljukat, a dolgok teljesen váratlan fordulatot vesznek.
Ebben a részben végre kiteregették a szennyest – mindenki felfedett minden titkot. Az egész csapat tudja, ki, hogyan és miért ölte meg Sarát, ami nagy megkönnyebbülés, mert éppen kezdett fárasztóvá válni ez az ügy. A vallomások eredményeképp mindenki kiélhette bosszúvágyát, hol sikeresen, hol sikertelenül (szegény Laurelnek még mindig nem nagyon megy a verekedés a sok képzett harcművész között). Azért remélem, hogy most már túlléphetünk ezen a sok esetben mániákus megtorlási kényszeren, ugyanis út közben sokkal érdekesebb kérdések merültek fel.
Például, hogy miért akar Oliver minden áron Nanda Parbatba menni, mert, ahogy Diggle észre is veszi, többről van szó, mint Thea lelkiismeretéről. Kicsit korainak tűnik, hogy Oliver máris szembe akar nézni Ra’s al Ghullal, de érthető, hogy az előző találkozásukat nem tudja kiverni a fejéből. Azt nem tudom, mire számított, mert még messze nem jártak a felkészülés végén, és bár ezúttal magával vitte Diggle-t, nem sok esélye volt rá, hogy csak így legyőzze az Árnyak Ligájának vezetőjét. Viszont legalább volt pár megható közös pillanat a két barát között, ami a régi időket idézte, és emlékeztetett minket, hogy a csapatban még mindig Diggle áll a legközelebb Oliverhez.
A lányok szerepe ebben a részben tulajdonképpen a sírás és a dühöngés volt, ami nem feltétlenül rossz, ilyen is kell néha. Egyedül Felicity lógott ki a sorból, aki megint besegített Raynek az Atom ruha készítésében, és más dolgok is történtek – az Oliver/Felicity shipperek nem fognak örülni, de szerintem Ray sokkal jobban illik Felicityhez. Közös jeleneteik mindig kedvesek és humorosak, kapcsolatukból hiányzik az az állandó szomorúság, amitől Oliver egyszerűen nem tud megszabadulni (kivéve a Flash crossoverekben, mert Barryre nem lehet nem visszamosolyogni). Ez a történetszál kicsit random, tulajdonképpen egyáltalán nem kapcsolódik az epizód többi részéhez, de az Atom ruha nagyon menő, és kell egy kis vidámság a rengeteg sírás és bosszú mellé, szóval működik.
Míg a jelenben rengeteg mindenre fény derül, addig a múltbéli szál tovább építi a feszültséget. Tudjuk, hogy Oliver még nem jut haza, és, hogy a Yamashiro család sem él boldogan, amíg meg nem hal, de most sem derült ki, pontosan kivel, vagy mivel állnak szemben. Majdnem biztos vagyok benne, hogy Shrieve szerepe még nem ért véget (hiszen minek vezetnének be egy híres képregény karaktert, ha két rész után el is tűntetik), de kérdéses, mennyi köze van a most történtekhez. Mindenestre ez, és a jelenbeli történet is durva helyeken ér véget, szemérmetlen cliffhanger-sorozattal hagyva magára nézőket a szünetre. Nem szép dolog!
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Lélekben nyugdíjas angol öregúr, félig vulkáni – suttogó falak és nyikorgó ajtók rajongója. Álommunka: Superman és/vagy nagymama szelleme.
