Az ötödik epizód kifejezetten filozofikusra sikeredett, de azért eseményeknek sincs híján: megtudhatjuk, honnan szerezte Lester a gyilkosságok estéjén használt vadászpuskát, és kapunk egy tippet azzal kapcsolatban, hogy miért volt kéznél éppen aznap este. Molly is sikeresen halad a nyomozással, míg Gus őrlődik, és Milos zsarolása is lezárul.
Lesterrel a börtönben találkozunk a két bérgyilkos „karjai között”, akik végre kiszedik belőle, hogy célpontjuk neve Lorne Malvo. Lester keze már eddig is csak a csodának köszönhetően maradt a helyén, de mostanra vészesen elfertőződött, és szerintem sokat elárul a karakterről, hogy még egy ilyen komoly sebbel sem megy kórházba, mert ott azonnal rájönnének, hogy töltényrepesz van benne, ő pedig úgy tűnik, még annak árán is el akarja kerülni a gyanúsítást, hogy elveszítheti a kezét.
Végül nem tudjuk meg, mi történt volna, ugyanis Molly magánnyomozásba kezd, és megkérdőjelezhetetlen bizonyítékokkal áll főnöke elé, aki közli, hogy Lester éppen őrizetben van. Ezután nagy nehezen arra is sikerül rávenni, hogy bemenjen Mollyval együtt az őrsre. A zárkában láztól önkívületben találják az „új” gyanúsítottat, és azonnal kórházba szállíttatják. Molly az úton megpróbál rákérdezni arra, ami a legjobban érdekli: alkut kötött–e Lorne-nal, esetleg felbérelte őt a gyilkosságokra? Lesterből persze semmit sem szed ki, egyrészt az állapota miatt, másrészt mert nem alkalmaz erőszakot, ellentétben a vallatókkal, pedig nála úgy tűnik, érdemes lenne valami kényszerítő erőt alkalmazni (nem, még mindig nem szeretem jobban Lestert, mint eddig). Kíváncsi leszek, meddig tudja halasztani a vallomást egy ilyen gyenge jellem, és vajon meddig fog kitartani Molly végtelennek tűnő nyugalma és jóindulata.
Gus, aki kissé szerencsétlen és ügyetlen – nem annyira körültekintő, mint Molly –, most, hogy kiengedték Lorne-t az őrizetből, nincs biztonságban. A fejvadász nem felejti el, hogy majdnem lebuktatta, és a rendőr nyomában van, keresi a megfelelő alkalmat, hogy lecsaphasson rá, bár Gus szerintem erre egyáltalán nem számít, csak azon gyötrődik, hogyan bizonyítsa Lorne bűnösségét a működő alibi ellenére. Váratlanul feltűnik egy szomszéd, aki elmesél egy „kedves” kis példázatot egy gazdag emberről, aki nem bírta elviselni, hogy a világban annyi szörnyűség van, ezért szó szerint mindenét, az összes pénzét, és végül a szerveit is odaadta másoknak. Ezen a ponton felmerül, hogy talán Gus is ilyen ember: semmi más nem lebeg a szeme előtt, csak az, hogy a világot jobbá tegye, amiben a saját érdekei nem szerepelnek.
Lorne közben Milos zsarolásának ügyén dolgozik, aki retteg az újabb bibliai csapástól, az elsőszülött fiú halálától, ezért belemegy a követelésbe, és hajlandó a pénzt átadni a zsarolónak, akiről természetesen semmit sem tud, azt pedig végképp nem sejti, hogy Lorne irányítja az egészet, és közben jól szórakozik az ő vallásos hiszékenységén. Milos tényleg azt hiszi, hogy a csapásokat Isten zúdítja rá, akihez hűtlen lett, természetesen nem tudjuk, mivel, de ha az üzlettulajdonos továbbra is képben marad, megtudhatjuk. Az az érzésem, hogy ez a kis zsarolás csak a terv egy része volt, és rengeteg kiaknázható információ rejtőzködik még, amit mi nem tudunk, Milost viszont menekülőre készteti az isteni tekintet elől.
Vajon meddig tud Lorne a lebukás veszélye nélkül, szabadon járni a környéken? Ez attól függ, meddig tart ki az alibije a lelkész–alteregóval együtt, amelyek a rendőrségen egyelőre használhatónak bizonyultak. Mivel Lorne a cselekmény legfőbb mozgatóereje, a leleplezésre még biztosan sokat kell várnunk, ha egyáltalán leleplezik őt ebben az évadban. Nagyon remélem, hogy Gus és Molly megtalálják a legjobb módszert az együttműködésre, és sikerül meggyőzniük a főnökeiket, vagy szembemenni az elképzeléseikkel, ha az célravezetőbb.
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Az internet, főleg a Youtube világának kóborlója, macska a holdon, valamint a lélek sötét oldalának kutatója.
