Most következő animénk nem egy formabontóan jó alkotás, de egyszer megnézősnek sem mondanám, habár a magyar közönség nagy része annak nézte szegényt, mikor szinkronosan bekerült kis hazánkba. Igen, a D Gray Manért hullatok most ilyen kroky (höhö) könnyeket, és remélem, hogy ezzel a kis cikkel méltón fogok tisztelegni előtte. Kérlek, hozz megváltást e szerencsétlen blogger lelkének!
Hoshino Katsura mangája 2004-ben jött ki először, a mai napig töretlen hírnévvel rendelkező Shounen Jump magazin hasábjain, és a belőle 2005-ben készült anime, viszonylag rövid idő alatt (2009) jutott el kis hazánkba. Legalábbis az első ötvenegy rész (mert a többit még nem lehetett megvenni). Nem sok, de anno ennyi is elég volt egy szép kis fanrohamhoz, ami a megjelenése utáni első conon volt a legerősebb – vagy úgyis mondhatnám szinte csak akkor volt. Pedig Allenék történet ennél azért sokkal többet megért volna.
És, ha már történet: a sorozat világa egy kissé alternatív 19-20 századi kort tár elénk. Itt tengeti életét a fehér hajú, deformált bal karú Allen Walker, aki mindenki nagy meglepetésére egy ördögűző. Ebben a világban ugyanis az emberi szomorúság, ha van hozzá megfelelő test, képes démoni alakot ölteni, és még több ártatlan életet elvenni. Az ilyen Akumák (japánul ezek a démonok), és kreálójuk, az Ezeréves Gróf ellen hozta a földre az Úr, az ún. Ártatlanságokat, amik a megfelelő kézben képesek elpusztítani ezeket a lényeket – és ez a Fekete Rend fő feladata. Allen persze nincs egyedül küldetései során, az Európai brancs kissé nagyon kattant vezetője Komui mindig ad valakit mellé, legyen az a mogorva Kanda, a hiperaktív Lavi (és persze a Krónikás tata), vagy a Rend üdvöskéje Lenalee.
Röviden ennyi a történet: feltűnik egy Ártatlanság szilánk (vagy egy akuma), Allenék odamennek és elintézik az elintézendőt. Ha nagyon szenyó akarok lenni (ami nem vagyok), így akár le is zárhatnék mindent, de nem teszem! Annyi sok érdekes dolog van ebben az animében, ami mellett nem lehet csak úgy szó nélkül elmenni: kezdve Allen elátkozott szemével, ami miatt képes látni az akumákban lévő lelkeket, a Fekete Rend sötétebb oldalán át, egészen Noé családjának gigászi tervével bezárólag. Vajon miért döntöttek úgy Noé leszármazottjai, hogy elpusztítják az embereket? Miért fordult egy tagjuk velük szembe? Mi köze mindehhez Allennek? Mikor kapják már el Allen iszákos mesterét, Cross generálist? És ezek még csak a legalapvetőbb kérdések voltak.
De visszatérve a sorozatra: nem véletlenül hódította meg mindenki szívét elsőre: a szereplők bár kissé sablonosak (kissé hangyás főhős, szomorú szamuráj, cuki kiscsaj, elmebeteg tudós stb.), de jól működnek, a világkép és hangulat teljesen passzol az anime néha hol sötét, hol meseszerűen vidám tájaihoz. Opening/Ending kifogástalanul gyönyörű és nem győzöm őket rongyosra hallgatni, valamint – és ezt tényleg kiemelkedő – de a magyar szinkron is, egy-két kisebb bakit leszámítva remek. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de én sajna annak a nyomorult animésnek mondhatom magam, akinek a kedvence mindig meghal. Itt is így volt velem: pár részen belül sikerült a két legkedvesebb karakteremnek is (Kevin Yeegar generális és Daisya Barry ördögűző) meghalnia – Ilyen az én szerencsém.
De ha ez mind ilyen szép és jó, akkor miért kellett így elfelejteni ezt az animét? Oldalak még vannak, de posztot szinte már nem is látok róla, cosplayről meg inkább szó se essék – nem tudnám megmondani, mikor is találkoztam utoljára D Gray Man cosplayessel. Pedig minden meg van benne, amit manapság szeretni lehet: nagy harcok, cuki pasik (a fiúknak lányok), nagy fegyverek, badass ellenfelek – mindezek ellenére mégis lekerült a topról, immár évek óta.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback