A The 100 ismét emelt a szinten és ezúttal ötvözte az akciót a drámával, méghozzá mesteri szinten: íme a megbocsátás egy olyan keveréke, ami őszinte, igaz, és toleráns.
Bellamynak és Mayának hála Jasper megmentette barátait, és az egész bunkerbéli szintről kijjebb rugdalta a hegyi embereket, ám örvendeni vagy pihenni nem sok ideje maradt, hiszen bár a bosszút megélte, nemsokára rá is hasonló sors várhat. Jasper kihasználva „bűnözői” múltját trükkösen megvédte az övéit, és egy olyan mészárlást vitt véghez, amiben tízen meghaltak a felfegyverzett őrök közül. Viszont egy égit elraboltak, aminek a hírére Jasper kitöltötte dühét egy, még élő őrön – és tudjátok mit, képtelen vagyok érte elítélni. Bellamy ismét aktivizálta magát, és Mayával közösen ott segítettek Jasperéknek, ahol csak tudták, ám ez nem könnyű feladat. Maya ezért bevonta apját, aki bár elsőre elutasította a segítséget, a lány eszébe jutatta a férfinak, hogy miért is küzdenek, illetve miért is halt meg kiskorában az édesanyja.
Clarke őrlődik a bűntudat és a bosszúvágy között, és mivel a rakétával sújtott területen egy mesterlövész öli a túlélőket, megadatik neki a bosszú lehetősége, viszont ehhez meg kell találnia az orgyilkost, és meg is kell ölnie. Lexa természetesen támogatja Clarke-ot, bár próbál neki egy leckét megtanítani, mégis az égi emberek vezetőjének ezt magának kell megtapasztalnia, ehhez váratlan módon Lincoln asszisztál. Indra súlyos sérülése miatt Octavia kerül vezető pozícióba, ám a földiek nehezen fogadják el a lány utasításait, aki eszével és rátermettségével később ki is érdemli azt.
Nemcsak hogy véres leszámolást, lövöldözést és brutális vérontást tartogatott a mostani epizód, hanem egy olyan morális értéket is, ami mellett képtelenség elmenni. Jasper dühe, és az, ahogy a földön fekvő őrt egy csapással lemészárolta iszonyú brutálisra sikeredett, és pontosan azért, mert megszoktuk, hogy a srác jó és kedves. Ugyanakkor pont ebből fakadóan (is) látszik a srác jellemének fantasztikus íve: a szenvedés, amin átment, a rettegés és a felelősség egy olyan elmeállapotba jutatta, amitől valóban jó vezetővé vált.
Hasonló utat járt be Octavia, aki az első évad gyakorlatilag minden epizódjában egy önző csitri, aki képtelen normálisan viselkedni, ám a találkozás Lincolnnal teljesen megváltoztatta, megtanulta mi az a felelősség, mit is jelent a valódi szabadság (és nem, nem azt, hogy többé nem kell egy űrállomás paneljában bujkálnia). És itt jegyezném meg, hogy kettejük romantikus pillanatai kicsit sem ömlengősek, sőt, valódinak és igaznak hatnak, pedig ez egy félig tiniknek szánt sorozatban hatalmas szó.
Abby és Marcus beszélgetése szintén egy igazán epikus pillanata az epizódnak: Abby kitálal Marcusnak, és a férfi ahelyett, hogy elítélné Clarke tettét, rádöbbenti Abbyt önnön hibájára, és arra, hogy a nő a szálkát megtalálta lányában, de a gerendát önmagában nem.
A mostani rész vége kissé teátrális, és talán túlzottan pozitív végkimenetelű, ám a közeledő háború fényében örüljünk ennek az aprócska örömnek, mert úgy hiszem, az elkövetkezendő hetekben nem kerül majd rá sor – ellenben fantasztikus akciójeleneteket és hihetetlen karakterdrámákat láthatunk majd.
És tudjátok hogyan lehet egységesíteni két marakodó felet? Adjatok nekik közös ellenséget!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!