Az epizódot leginkább egész érdekes történetek és bicskanyitogató módon viselkedő karakterek jellemezték.
Bailey Bennel és a férfi öccsével, Kurttel az erdőben szétszórja a srácok apjának hamvait (ami ugyan kicsit hirtelen jött, de ezt most nézzük el), mikor Kurt hirtelen összeesik. A kórházban Meredith elég hamar rájön a rosszullét okára: Kurt titokban transznemű, ájulását pedig az illegális hormonkészítmény okozta, amit szed. Kurttel egy időben egy fiatal nőt is behoznak a kórházba, aki elájult és lezuhant a park betonlépcsőin, mikor a barátja éppen megkérte volna a kezét. Mivel nem ez volt az első alkalom, hogy a lány látszólag ok nélkül elájult, Amelia neurológiai problémára gyanakszik és CT-t javasol, mire a lány mindent bevall: csak megjátszotta az ájulást, hogy megússza a lánykérést. Herman meglepően felszabadultan, szinte már botrányosan viselkedik – például kanapékat lopkod és flörtöl Owennel. Arizona kezd besokalni, mivel Jo mindenféle szégyenérzet nélkül meztelenkedik előtte, Callie és Amelia pedig azon lamentál, hogy egyszerűen már nem tudnak csajozni/pasizni. Miután együtt töltötték a hétvégét, Richard kezd reménykedni, hogy van még számára és Catherine számára remény, ám kénytelen rádöbbenni, hogy a nő csak kihasználta, hogy a fia közelében maradhasson. Meredith is visszatér a Derekkel közös hétvégéjéről, amivel csak egyetlen probléma van: az elmúlt három napban Derek Maggie-n kereste feleségét.
Tényleg kezdem ismét élvezni a sorozatot, sőt, ez az epizód végre valamilyen szintű érzelmet is kiváltott belőlem – igaz, az az érzelem negatív volt, de ez is valami. Ráadásul ez a negativitás sem annak szólt, hogy rossz lett volna a rész, hanem egyes szereplők dramaturgiailag helyes, bár emberileg visszataszító viselkedésének – de, hogy fairek legyünk, azt meg kell jegyeznem , hogy az epizód végére ennek a két karakternek a viselkedése kapott egy félig-meddig elfogadható indoklást.
No, de ki is ez a két karakter? Nem más, mint Meredith és Ben.
Meredith egy ideje már a bögyömben van, és nem tagadom, nem bánnám, ha kiírnák (bár ez úgysem fog megtörténni), de azért van annyi hitem a karakterben, hogy fel se merüljön bennem, megcsalná Dereket – innentől kezdve pedig egyértelmű volt, hogy valami félreértéssel nézünk szembe. Így hát csak egy kérdés maradt: ha nem D.C.-be ment a hétvégére, akkor hova, és miért nem vallja be ezt simán? Mert nem vallotta be, sőt, amivel igazán kihúzta nálam a gyufát, az az volt, ahogy Maggie-vel bánt, mikor az csak segíteni akart, sőt, végig fedezte is őt Derek előtt. És bár az epizód végére kiderül, hogy Meredith egészen ártatlan, már-már szimpatikus okból hagyta ki a washingtoni kiruccanást, és húgától is bocsánatot kér, azért korábbi viselkedését még így sem vagyok teljesen megbocsátani neki.
Ben nála még egy fokkal rosszabb volt. Kurt tikára előbb Meredith, majd pedig Bailey döbbent rá, és míg az előbbit gyakorlatilag hidegen hagyta – az ő szemében a férfi, vagyis pontosabban a nő, miután ezt követően már a szereplők is „she”-ként referálnak Kurtre, csak egy páciens –, addig Bailey a kezdetektől fogva elfogadta és támogatta Kurt döntését. Aztán jött Ben, akit eddig nagyon kedveltem, most viszont elég rendesen leírta magát a szememben, ugyanis teljesen negatívan, ellenségesen állt testvére titkához – dühöngött, kiabált, és kijelentette, hogy nem hajlandó őt nőként elfogadni. Persze itt is jött később némi finomítás, annak képében, hogy Ben kifejtette: az fáj neki igazán, hogy Kurt mindezt huszonöt évig titkolta előle.
Amúgy viszont jár a szép nagy piros pont az alkotóknak a transzneműség tematikájának kezeléséért. Mert szubjektívan haragudhatok Benre, objektívan viszont el kell ismernem, hogy a karakter reakciója nagyon is életszerű volt, és hogyha minden szereplő ugyanúgy, szupportívan reagált volna a szituációra, az nem lett volna valószerű, így viszont egy teljes reakciós skálát sikerült bemutatni. A Kurtöt alakító Benjamin Patterson amúgy remekelt a szerepben, és remélem, láthatjuk majd még őt a jövőben, főleg azért, mert a karaktere előtt álló út nagyon érdekesnek ígérkezik mind orvosi, mind lélektani szempontból.
A többi történetszál már nem volt ilyen erős, de azért kifejezetten szórakoztatók voltak. A lépcsőn önként leguruló lány esete éppen annyira abszurd, amennyire szeretem, Callie pedig gyönyörűen kezelte a szituációt. Hermant jó volt végre emberként, nem pedig csak a munkájával – és esetenként a tumorjával – foglalkozó nőként látni. Nagyon élveztem a kis epés megjegyzéseit és szinte már gyerekes csínyjeit – bár a jellemében ilyen hirtelen bekövetkezett változás kicsit aggaszt, legalábbis az egészségügyi állapotát illetően. A Meredith régi házában lakók története kicsit visszaidézi a sorozat korai évadait, én pedig ennek csak örülni tudok – valamint remélem, hogy az írók majd szaván fogjál Alexet az utolsó megjegyzését illetően.
A Grace klinika még nem nyerte vissza régi csillogását, de jó úton halad felé – a karakterek nincsenek kivétel nélkül szívóspirálban, ha nem is teljes tűzerővel, de visszatért az abszurd humor, és még érdekes pácienseket is kapunk, akiket rendesen ki is fejtenek. Remélem, marad ez a színvonal a szezon még hátralévő részeiben is.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
