Fura ez a kijelentés, de Hitman után új kedvenc bérgyilkosom akadt John Wick (Keanu Reeves) személyében, akinek vizsgafeszkó levezetés gyanánt volt szíves bemutatni egy másik John. Azt hiszem, mindenkiben lakik egy kicsi rossz, egy kicsi vérszomj, egy kis rész, akinek jól esik a nyers erőszak. És mikor céljavesztett feszültséget kéne levezetni, akkor jön jól John Wick.
Átlagos alapokról indulunk: adva van egy férfi, aki épp temeti elhunyt feleségét, és emiatt egy kissé… maga alatt van, ez természetes. Aztán egyszer csak becsönget a postás, és hoz neki egy cuki kiskutyát, akit, mint megtudjuk, a halott felesége küldetett neki késleltetett postával. A kutyus, Daisy, pedig egy kis napfényt hoz John keserű életébe.
Sajnos ez a napfény nem tart túl soká, mert John még aznap szóváltásba keveredik egy orosz maffiózó kivagyi fiával, Josef-fel (Alfie Allen), aki meg akarja venni a kocsiját. S mivel John nem adja el, a srác még aznap este betör hozzá a haverjával, megveri Wicket, elrabolja a kocsiját és még a kiskutyáját is megöli. Ez az erőszak teljesen értelmetlen és felesleges és ezért is olyan felháborító és lelombozó egyszerre.
Ámde a kis nyikhaj ezúttal rossz emberrel húzott ujjat és ezt hamarosan ő is megtudja, mert a saját apja közli vele, hogy akit kirabolt, és akinek a kiskutyáját megölte, az nem más, mint John Wick, a rettegett, nyugdíjas bérgyilkos. Nagyon jól esik ez a fordulat a polgári egónak, mert olyan jól lehet azonosulni Wickkel, amikor ez a szembeszökő igazságtalanság éri. Mélyen átérezhető a dühe, fájdalma és felháborodása, hiszen – habár ebben a történetben jócskán ki van élezve –, igazságtalanság mindenkivel esett már meg. Ami ezután következik, az valami olyasmi, amire mind vágyat éreznénk hasonló helyzetben, de nem (tudnánk) megtenni. (Nem ragadnék le hosszasan az erkölcsiség és morál kérdéseinél, bérgyilkosok kontextusában kissé értelmezhetetlen.) John Wick egyszerűen nevezhető a kisember testet öltött bosszúvágyának, és ezzel mindent elmondtam.
Na, szóval, Josefnek sikerül úgy felbőszítenie Wicket, hogy az előszedi fegyverarzenálját és bosszút esküszik a fiú ellen, s ezzel kezdetét veszi a Wick vs. Maffia kulcsszavakkal leírható harc, golyózáporral, tömött sorokban hulló izomemberekkel és olyan ütős zenei aláfestéssel, ami jó eséllyel jobban rúg segget, mint a főszereplő. Nagyon egyben van a látvány és hangzásvilág.
Mr. Wick gyilkolási stílusa külön is megér pár szót. Végre egy film, ahol fejbe lövik az áldozatot és nem játsszák be, az olyan idegesítő nem-ölte-meg-egészen-újra-rálő idegtépően fantáziátlan töltelék-mozzanatát, amitől nekem személy szerint leszakad az ékszíjam. Nem. Akit John Wick megöl, az úgy is marad! (El is várható egy legendás bérgyilkostól.)
Tanulhatnának is tőle az ellenfelei, mert – ez a film leggyengébb pontja –, mert hát hogy van az, hogy így meggyűlik vele a maffia baja és mikor VÉGRE! elfogják, leülnek vele cseverészni ahelyett, hogy gyorsan telepumpálnák ólommal. Félreértés ne essék, híve vagyok én a konstruktív konfliktuskezelésnek, de nem ebben az esetben. Mindazonáltal nem bánom, mert azért a rossz és rossz küzdelmében, mégis John Wick mellett teszem le a voksom, így személy szerint örülök annak, hogy Wick ellenfelei ilyen hígagyúak. Legalább nem sokat koszolnak, mikor kedvenc bérgyilkosom falra loccsantja őket… Például a kedvenc fejlövési jelenetemben…
Ám ez a logikailag megkérdőjelezhető jelenet mégis csak remek – legalábbis színészileg, mert amit Reeves alkot, az katartikus. Zseniálisan vált át őrjöngő dühbe, elképesztő, ahogy szabadjára engedi a vadállatot, mikor reménytelennek tűnő helyzetében fenyegetőzik. Mondhatni, megvillantja Wick ragadozó-énjét, amelyet legfeljebb egy-két tekintetben, mozzanatban fedezhettünk fel a hidegvérű profizmus alatt. Lenyűgöző és magával ragad(oz)ó.
És Wick amúgy is érdekes karakter, úgyszólván a végletek embere, hiszen hogy lehet képes egy bérgyilkos úgy szeretni, mint ő szerette a feleségét, és hogy lehet képes valaki, aki úgy tud szeretni, ilyen hidegvérrel ölni? Hmm…
Reevesen kívül a többi fontosabb karaktert alakító színész is kitesz magáért. Josefet például nagyon könnyű megveti és utálni, az apját alakító színész, Michael Nyqvist, szépen formálja meg a mindenre elszánt, de a végletekig gyakorlatias és diplomatikus maffiavezért, míg Adrianne Palicki jól játssza a becstelenül becsvágyó Ms. Perkinst, a bérgyilkosnőt, de Willem Dafoe is hozzáteszi a maga fontos kicsi plusszát a történethez Marcus karakterével, aki szerepe szerint Wick körmönfont barátja. És még sorolhatnám.
A film erényei nem merülnek ki ennyiben, mert működik egy másik szinten is. Az alaptörténet alatt szépen kibontakozik egy háttértörténet, egy anyaméh, amelybe ez a történet ágyazódik. Nem söprik félre ugyanis az olyan kérdéseket, hogy „De mi van a hullákkal?” és „No és a hatóságok?”, inkább megjelenítenek egy 1st Class bérgyilkos-civilizációt saját fizetőeszközökkel, saját szokásokkal, saját kultúrával és helyekkel, ami szépen betagozódik a mi kis ismert világunkba. Minden meg van benne, ami kell egy ilyen „munkához”, és ebben a világban John Wick egy híresség.
Ehhez a második szinthez sorolható a párbeszédek java része. Pazarul komponált kétfenekű kommunikáció zajlik a szereplők között. Egyrészt amit mondanak, értelmezhető egy teljesen átlagos, ártatlan módon – ha a rendőrség lehallgatná őket, (ha netán merné) semmit sem bizonyíthatnának rájuk. Másrészről az, amit mondanak, adott kontextusban, a beavatottak számára – és itt a néző is tekinthető beavatottnak – mindent elmondanak. Ez a nyelvi játék pedig nagyon jól esett.
Összességében tehát a John Wick nem azért éri meg a maga közel két óráját, mert parádés a látványvilág és az akció, hanem mert néhány kisebb logikai bukfenctől eltekintve a történet is jól szerkesztett, a színészi játék remek, a zene inspiráló. Hogy idézzem „a másik Johnt”: „Igazi feel good film.” – A maga gonosz módján.
Szerző
-
Szerkesztő
“Ha az elme gondolatokra éhes, legyenek éles fogai” – mondja Volys a sárkány a Bamarre hercegnőiben.
Korábbi cikkek
Film2021-12-0410 vidám film déli depresszió ellen
Akciófilm2021-08-24Lőpor turmix (2021)
Évadértékelő2021-08-08Lucifer az Újvilágban – 5. évad kritika
Dráma sorozat2021-06-10Lucifer 1. évad – évadértékelő
