Azt a kutya meg a macska! Alig találok szavakat az eheti részre, mivel olyan szinten felpörögtek az események, hogy nehéz észhez térni. A múltkori durva, szellemes sztorit követően tovább fokozódnak az izgalmak – meg merem kockáztatni, hogy a The Executioner’s Song az évad eddigi legpörgősebb epizódja, ami kicsit ugyan nehezen indul be, de tíz perc után már nemhogy a körmünket, de még az ujjainkat is lerágjuk.
Mikor már a srácok épp feladták volna a Pecsét gyógyíre után való kutatást, Káin (Timothy Omundson) hirtelen felbukkan a nagy semmiből, és kisebb balhét rendez egy börtönben. Egészen konkrétan besétál egy halálra ítélt gyilkos cellájába majd köddé válik vele. Eleinte nem lehet biztosra tudni, hogy Káin „csak” elrabolta vagy meg is ölte a férfit, ám Castiel (Misha Collins) kideríti, hogy az egykori rab bizony halott. Ez viszont még messze nem minden: a Pecsét egykori hordozója nem áll meg egy áldozatnál, hanem konkrétan tömegmészárlást rendez, ami során démonokat és embereket (köztük gyerekeket is) egyaránt lekaszabol. Káin egy konfrontáció során elköveti azt a hibát, hogy pontosan felvázolja a tervét Castielnek: mivel ő a gyilkosság atyja, ezért az ő leszármazottai is előbb utóbb vérszomjassá válhatnak, ezt pedig csak úgy lehet elkerülni, ha kiírtja őket. A probléma ott kezdődik, hogy ez a dolog nagyjából minden tizedik lényt érinti a Földön. Szerencsére Samnek (Jared Padalecki) és Deannek (Jensen Ackles) van egy terve, ám ennek kivitelezéséhez szükség van arra a tárgyra, amit a Pecsétet viselő Deantől a lehető legtávolabb kell tartani: Káin fegyverére.
Már azért nagy piros pont jár az alkotóknak, amiért visszahozták Casst és Crowleyt (Mark Sheppard), mert így nyílván nem olyan monoton a cselekmény, ráadásul mindkét karakter elég érdekes helyzetben van. Castiel kapott egy erős fényt, amivel egyelőre elvan, kiélvezi, hogy egykori ereje, ha darabokban is, de visszatért, ám mivel a fény más angyalé, nem fogja sokáig bírni. Crowley még mindig Rowenával (Ruth Connell) és alattvalóival küzd, ám a korábbiakkal ellentétben a mostani epizódban visszatérni látszik a józan esze, és biztos vagyok benne, hogy újból méltó lesz a Pokol trónjára. Jól esett látni, hogy ugyana két mellékszereplő szöges ellentéte egymásnak, ráadásul egyik sem táplál túlságosan gyengéd érzelmeket a másik iránt, ha a cél (és az ellenfél) közös, akkor tökéletesen együtt tudnak dolgozni, akárcsak most Káinnal szemben.
Ami még érdekesebb, az az, hogyan alakul Dean sorsa. Tudom, eddig azért panaszkodtam, hogy túl Dean-centrikussá vált a széria, Sam pedig emiatt nagyon háttérbe szorul, de úgy érzem, most egy olyan fordulatot vett a sztori, ami egyrészt újra izgalmassá tudta tenni ezt az egész Pecsét-mizériát, másrészt az utolsó jelenet arra enged következtetni, hogy a fiatalabbik Winchester ismét nagyobb teret kaphat a cselekmény szempontjából. Végül elhangzott Káin szájából egy olyan kijelentés, ami merőben meghatározza a két testvér jövőbeli kapcsolatát, és most elnézést kérek a spoilerezés miatt, de ezt egyszerűen nem tudom magamban tartani: köszönöm, drága Káin, hogy végre ráébresztetted nem csak Deant, hanem remélhetőleg azon kedves nézőket is, akiknek eddig nem esett le, hogy Dean és Sam sztorija Ábel és a te történetednek tökéletes mása, csak visszafelé lejátszva. Innen már mindenki tudja, mi fog történni – pont emiatt kezdhetünk el még jobban rettegni.
Most egy hónapig nem lesz új rész, és persze hol máshol, ha nem a legizgalmasabb ponton hagynák abba? Lesz itt még bőven izgalom, kérem szépen, na, meg valószínűleg sírás-rívás is. Bennem már megvan a rossz előérzet.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback