Elég sok negatív prekoncepciókkal telve ültem be az előadásra, és ezeket a Kéjlak pontról pontra kiirtotta belőlem ügyes történetvezetési- és mesélési stílusával, remek színészeivel és különösen erőteljes csavarjaival.
Vincent (Karl Urban) neves építész, férj és apa, de ő nem elégszik meg ennyivel: meg akarja tartani sármőri előjogait, így négy barátjával együtt közösen bérelnek egy apartmant, ahova légyottjaikat szervezhetik feleségeik tudtán kívül. Chris (James Marsden) neves pszichológus, aki szereti feleségét, Allisont (Rhona Mitra), ám kettejük házassága nem boldog, így mikor Chris találkozik Anne-nel (Rachel Taylor), először csak a kéjlakba viszi fel magával, aztán bele is szeret a nőbe. Luke (Wentworth Miller) szereti a cukorbeteg feleségét és gyermekeiket, de ő is elfogadja a kulcsot, ami a kéjlak ajtaját nyitja. Marty (Eric Stinestreet) pedig bár nem egy Adonisz, furcsa mód bunkó és kissé szókimondó stílusával mégis van kit a lakásba vinnie. Philip (Matthias Schoenaerts) pedig egy gazdag család egyetlen lányát vette el feleségül, ám közel sem olyan boldog vele, mint azt láttatja – ráadásul ő és Chris féltestvérek, és még van egy közös húguk is.
A probléma ott kezdődik, mikor Luke a lakásba belépve egy halott véres női holttestet talán az ágyon, és kizárólag az öt jóbarátnak van kulcsa, és csakis ők ismerik a riasztó kódját is. A srácok egymás után megjelennek a kéjlakban, beszélgetéseik és vádaskodásaik során felelevenítik a múltat, ami egyre több titokról rántja le a leplet, míg végül kiderül, ki is ismerte az ágyon fekvő halott nőt – vagy mégsem?
Erik Van Looy gondolt egyet, és a már 2008-ban leforgatott Kéjlakot újraforgatta, modernebb környezetbe helyezte, és ismertebb színészeknek adta a szerepeket – ez pedig remek húzás volt a rendező részéről, mert bizony a 2014-es Kéjlak elképesztően jó mind vágás, mind színészi játék terén. A történet két idősíkon fut: onnan indulunk, mikor Luke megtalálta a holttestet és a másikban már bőszen folyik a kihallgatás – közben pedig belepillantunk a srácok múltjába évekkel visszamenőleg, fokozatosan haladva a most felé, mígnem a tetőponton a gyilkosság előtti éjszaka, és az aznapi események össze nem találkoznak, és elemi erővel zuhannak egymásba.
A filmben a nőknek nem sok szerep jut, ám az a kevés pillanat is elmés, megmutatván, hogy feleségeik sem egy skiccszerű karakterek, hanem komoly jellemük van – vagyis az alkotók velük is kellően foglalkoztak, csak mivel a történet nem róluk szólt, ezért nem kerültek előtérbe. Különösen Marty feleségét, a csípős nyelvű Mimit (Kali Rocha) imádtam, akinek pimasz szövegeit tanítani kéne.
A főszereplők közül a Vincentet alakító Karl Urban vitte a prímet – és nem csak azért, mert ő volt a kedvenc lovasom vagy bíróm –, hanem mert az általa megformált csalfa férfit annyira jól hozta, hogy öt perc után megutáltam – ráadásképpen a színész maga totál ellentéte az általa megformált szerepnek. Wentworth Miller, aki A szökés fináléja óta nem annyira aktív színész ezúttal az intelligens és visszahúzódó férfit alakította, amit remekül hozott, motivációja és elméjének pengeéles logikája pedig átírta a filmet. Egyedül Marty, vagyis Eric Stinestreet beszólásait éreztem olykor idegennek és esetlennek – mintha az alkotók csak azért is poénkodni akartak volna olyan helyeken, ahol simán felesleges volt.
A történetben nemhogy egy csavar van, hanem csavarok tömkelege, amik olykor alapjaiban írják át az egész addig látottakat, ugyanakkor utólag már könnyű okosnak lenni és észrevenni az apró utalásokat. A srácok múltjában mindig akad valami takargatnivaló, vagy szégyenfolt, ezzel pedig még több motivációt láthatunk tettükre, illetve jellemükre.
A Kéjlak számomra pozitív csalódás, a szó legnemesebb értelmében, mert okos, logikus csavarokkal operál, briliáns színészeket vonultat fel, akik kellő kvalitással rendelkeznek az általuk megformált szerep eljátszásához, és mert mind a zene, mind a képi világ tökéletes összhangban erősítette a filmbeli jeleneteket. Így kell thrillert csinálni napjainkban!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback