Egyre inkább az az érzésem a Fargoval kapcsolatban, hogy az alkotók a végletekig fogják húzni a nézők agyát. A negyedik epizódban felcsillan a remény arra, hogy a bűnösöket – törvényes vagy törvénytelen módon –felelősségre vonják. A főszereplők már mind tudják, kik felelősek a gyilkosságokért, de a bizonyítás egyelőre még leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik.
Az epizód egy bejátszással kezdődik, amiből végre megismerhetjük Milos háttértörténetét, legalábbis pontosan akkora részét, amekkorára a sztorihoz szükségünk van. Megtudhatjuk, hogy nincstelen emberként érkezett a fagyos vidékre feleségével és csecsemő fiával, és láthatjuk, hogyan kapott lehetőséget az élete újrakezdésére, amikor a semmi közepén átvezető úton lerobbantak. Ekkor ígéretet tett Istennek, hogy szolgálni fogja, ha megmenekíti őket szorult helyzetükből, és ezután égii jelként rátalált egy táska pénzre az út mellett, egy kupac hóba ágyazva.
Ez a jelenet több választ és feltételezést is megenged: az biztosan kiderül, hogy honnan ered Milos mély vallásossága, és miből gazdagodott meg, viszont a pénzről nem tudunk semmit. Nyilvánvaló, hogy nem isteni ajándék, hanem valami sötét ügy kelléke a táska a rengeteg pénzzel együtt, amit valaki még keresni fog. Vajon ezért jött Lorne a kisvárosba, vagy volt más célja is? Hogy kerül a képbe az alsónadrágos ember és Sam Hess megölése? Mielőtt még azon kezdenénk gondolkozni, hogy végül is minden csak Milos miatt történik, rájövünk, hogy a háttérben még rengeteg elvarratlan szál, sőt, eddig felfedezetlen magyarázat húzza meg magát. Lorne viszont folytatja a görög őrületbe kergetését, az első „bibliai csapás”, a véreső után most egy újabb meglepetést tartogat áldozatának.
Az igazságszolgáltatás emberei, Gus és Molly végre esélyt kapnak, hogy bizonyíthassák rátermettségüket. Gus megtalálja és letartóztatja Lorne–t, Molly pedig kideríti az eddig csak a rossz minőségű felvételen látott férfi személyazonosságát, vagyis hogy ő Lorne Malvo. A kép a két rendőr segítségével már majdnem összeáll, de hamar rájönnek, hogy hiába, mert előbb a főnökeiket kell meggyőzniük, hogy az őrizetben tartott kedves, türelmes, önmagát miniszternek valló férfi valójában az a kíméletlen gyilkos, akit keresnek.
Nagyon valósághű a szituáció, amelyben a két főnök leereszkedően viselkedik beosztottjaival: semmibe veszik a fiatal rendőrök képességeit, ráadásul bizalmatlanul és hitetlenül állnak hozzájuk. Gus és Molly feladata nehezebb, mint hitték volna, mivel a gyilkos felelősségre vonása helyett először is arról kell győzködniük a feljebbvalóikat, hogy bízzanak bennük, vagy pedig választhatnak más, törvényen kívüli megoldást. Kíváncsian várom, mikor lesz végre elegük ebből a kiszolgáltatott alsóbbrendűségből.
A fejvadászok is úgy érzik, megtalálták Sam Hess gyilkosát, és – bár nézeteltérésük támad a bizonyítással kapcsolatban –, úgy döntenek, hogy megkeresik, és kivallatják, ha pedig vall, egyértelműen ő a felelős, vagy legalább beköpi a felelőst. Nem lehet kérdés, hogy hidegvérrel meggyilkolnak bárkit, akivel kapcsolatban a leghalványabb gyanú felmerül, mint ahogy ezt láthattuk az előző alkalommal, amikor rájöttek, hogy akit foglyul ejtettek, annak valójában semmi köze Samhez. Új jelöltjük pedig az egyre gyanúsabban viselkedő Lester, aki az előző epizódban kisiklott a kezeik közül. Vajon Lesternek annyi? Megölik vagy valami hasonlóan rossz történik vele? Milyen jövőt jósolhatunk a Lorne–nal kapcsolatos szál felderítésének, ha Lester nem tud megmenekülni?
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Az internet, főleg a Youtube világának kóborlója, macska a holdon, valamint a lélek sötét oldalának kutatója.
