Várható volt, hogy az ütős kezdés, és a még pörgősebb második epizód után vissza fog venni a tempóból a Better Call Saul, de ebben az esetben ez nem is baj, hiszen ember legyen a talpán, aki bírná aggyal és szívvel az eszeveszett menetelést. Ugyan az eheti részben is kaptunk bőven akciót, annyira mégsem kellett rágnunk a körmünket, cserébe remek jellemfejlődést és új karaktereket is láthattunk.
Jimmy (Bob Odenkirk) még mindig küszködik az állásával: majd megszakad, de alig kap fizetést, kollégájánál könyörög valami nagyobb kihívással járó ügyért, ám az hallani sem akar róla, ráadásul az első epizódban felbukkant adócsalókról sincs azóta se hír. A férfi legvégső elkeseredettségében elhatározza, hogy sajátos módon veszi kezébe az irányítást: az éjszaka közepén felhívja a csaló Kettlemanéket, hogy bajban vannak, mert valakik jönni fognak és kikövetelik tőlük a pénzt. Másnap ebből a kis akcióból rendőrségi ügy kerekedik, Kettlemanék házát feldúltan találják, a házaspár pedig a gyerekekkel együtt eltűnt. Nem sokkal később a rendőrség elő tud állítani egy gyanúsítottat, mégpedig azt a Nacho Vargát (Michael Mando), aki az előző rész végén különleges ajánlatával felkereste főhősünket. Jimmy erről mit sem tudva próbált kapcsolatba lépni Nachóval, aminek az lesz az eredménye, hogy ő is az őrsön köt ki, ám legnagyobb szerencséjére nem bűnözőként, hanem Nacho ügyvédjeként. Így végül gyakorlatilag teljesül a férfi vágya, hiszen végre kap egy komoly ügyet – dolgát csak az nehezíti meg, hogy amennyiben huszonnégy órán belül nem bizonyítja be Nacho ártatlanságát, az ráereszti az embereit, a rendőrség pedig eleinte nem akarja elhinni, hogy az első számú gyanúsított teljesen ártatlan lenne.
A rész cselekménye sokkal mozgalmasabbnak tűnik így leírva, mint ahogy az a képernyőn megelevenedett, ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy unatkoznunk kellett volna–pont ellenkezőleg: Jimmy ismét kapott egy hatalmas löketet, és továbbhaladt azon az úton, aminek a végén Saul Goodmanné válik. A mostani negyvenöt percben számtalanszor került olyan szituációba, amiben gyorsan kellett minél furfangosabban reagálnia, és bár nem mindig ment neki zökkenőmentesen, azért egyre ügyesebb. Természetesen még megvan az a kissé bénázós, ál-laza habitusa, amivel már a premier során belopta magát a szívünkbe, viszont érezni, hogy bizony lassan és óvatosan csiszolódik a karakter – de milyen szépen! Hihetetlen, hogy az alkotók mennyire finoman ábrázolják még a legapróbb jellemvonásait és szokásait is, úgy, hogy közben nem vesznek el a részletekben, és mellette a sztori és a mellékszereplők sem törpülnek el.
Apropó, mellékszereplők: a mostani epizódban ketten is elég fontos szeletet kaptak a történetben. Az egyikük Kim Wexler (Rhea Seehorn), az a nő, aki már az előző két részben is fel-felbukkant, és aki olyan ígéretes karakternek tűnik. Sok mindent most sem sikerült megtudnunk róla, viszont annyi már most biztos, hogy nagyon ért a szakmájához, jóban van Jimmyvel, ismeri ő is a törvény kiskapuit és a kiállása rendkívül határozott és méltóságteljes –eddig szimpatikus. Aztán ott van az a férfi, akiről tudjuk, hogy a későbbiekben milyen kapcsolat fogja fűzni Saul Goodmanhez, viszont ennek a szériának a jelenjében még nem sok minden derült ki róla. Most megvolt az első komolyabb kontaktja Jimmyvel, tehát arra számíthatunk, hogy innentől kezdve egyre többször fognak találkozni, csak, hát a várakozás eléggé idegőrlő, de ugyanakkor roppantul izgalmas is.
Továbbra is csak dicsérni tudom a Better Call Sault: a szereplők remekelnek, a cselekményt tökéletesen csűrik-csavarják, a drámai jelenetek pedig még mindig jól megférnek a vicces szcénák mellett – és még mindig a legelején járunk!
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback