Én tényleg nagyon vártam a Syfy legújabb mini sorozatát, ami egy ötven éve úton lévő közösségről szól, ám percről-percre csalódnom kellett a három epizódosra tervezett sorozatban. Érdektelen karakterek, felesleges időhúzás, kusza szálak és olcsó színészi játék, ez az Ascension.
Az ötven évvel korábban elindított titkos űrhajó, a Felemelkedés az emberiség legnagyobb vállalkozása, és tudósok azért hozták létre a projektet, hogy hatszáz emberrel benépesítsenek egy távoli bolygót, a Proximát, amin vélhetőleg egy új emberi civilizáció veheti kezdetét. A program az ötvenes években indult, ezért a hajó technikai fejlettsége és társadalmi berendezkedése is ezt tükrözi: nincsenek mobilok, szalagos felvevőrendszer van, fekete-fehér képernyőkkel, az egyenjogúság csak mítosz, mert a legénység nem élte át a szexuális forradalmat, a faji megkülönböztetés eltörlését, és a melegek jogaiért való kiállást. A Felemelkedés egy darabka múlt, ami talán az emberiség jövőjét jelentheti.
Az ötvenegy éve úton lévő Felemelkedés tiszti karja éppen a kilövés pillanatát ünnepli, mikor egy fiatal lányt holtan találnak a mesterséges tengerparton. Lorelei Wright (Amanda Thomson) halála elsőnek balesetnek tűnik, ám az első tiszt, Aaron Gault (Brandon P. Bell) véleménye szerint gyilkosság történt, és mivel a kapitány hallgat tisztjére, ezért a biztonságiaktól független nyomozást rendel el, amit Aaronnak kell lefolytatnia, ezt viszont a Duke Vanderhaus (Ryan Robbins), a biztonsági erők vezetője nem nézi jó szemmel. Aaron nyomozása során egy összeesküvésre bukkan, ami megkérdőjelezi a Felemelkedés célját, azaz nem tetszik nekik, hogy szüleik és nagyszüleik alakították ki a sorsukat, hogy nem szerethetik szabadon azt, akit akarnak, és nem lehet gyerekük, csak ha egy gép kisorsolja ezt nekik.
De Lorelei halála csupán a kezdet volt, szabotázs akciók veszik kezdetüket, amik reflektálnak a több mint húsz éve történt tűzesetre, amiben Gault szülei is meghaltak. Eközben a két, társadalmilag elkülönülő alsó- és felső fedélzet tagjai közt pattanásig feszül a helyzet. Ráadásképpen egy kislány, Christa (Ellie O’Brien) azt állítja, hogy látja a halott Loreleit, és emellett még egy csomó olyan dolgot is, amik utólag beteljesültek, de a kislánynak senki sem hisz.
Eközben a Földön, napjainkban egy ifjú doktorandusz kutatja a Felemelkedés létezését, és rátalál a feltételezett megalapítójára, az öreg Enzmannra, aki súlyos stroke után nem képes beszélni senkivel. Valójában azonban már a fia, Harris (Gil Bellows) irányítja a Felemelkedés projektet, ám a vezetőség nem elégedett munkájával, ezért a nyakára küldenek egy katonai nyomozót, akinek feladata, hogy kiderítse, ki is ölte meg Loreleit, de a trükk ott van, hogy nem férhet hozzá a helyszínhez, a bizonyítékokhoz és a tanúkhoz sem.
Minden adott volt, hogy az Ascension egy fordulatos és élvezetes sci-fi sorozat legyen, de pontosan ugyanazokba a hibákba estek, mint az Extant készítői: annyi, de annyi dolgot dobtak be egyszerre, amiket nem akartak vagy tudtak kifejteni, hogy az egy rendes évadnyi hosszúságú show-nak is sok lett volna. De kezdjük is az elején: az első epizód végén történik egy nagy csavar, aminek köze van a földiekhez, ám állítom, hogy minden rutinos sci-fis kb. tíz perc után kiszúrta a dolgot, így nem okozott nagy meglepetést.
Lorelei gyilkosa után nyomozás annyira banális és érdektelen, hogy e köré építeni egy teljes epizódot (meg egy sorozat indítást is) hibás lépésnek bizonyult, mert mint krimis szál egyszerűen értékelhetetlen. Ugyanakkor ez indítja be a katalizátort, vagyis Christát, aki még fontos szerephez jut, ám ez viszont annyira ködösen és burkoltan van felépítve, hogy a nézőnek kedve támadna benyúlni a képernyőre és pofon vágni pár embert. Ráadásképpen a kislány teljes színészi játéka abból állt, hogy vagy bambán nézett, vagy pedig olyan fejet vágott, mint aki hányni akar.
A hajóban uralkodó társadalmi rendszer érdekes, ám amint több infót kapunk róla, azonnal kiderül, hogy ezt pár évig sem lehetne fenntartani, nemhogy ötvenegyig – pláne úgy, hogy Lorelei volt az első gyilkossági áldozat. Amúgy a lány neve érdemel egy piros pontot, mert mint visszhang, tényleg ellátja funkcióját. A készítők bedobta egy ismert sci-fis ikont, Tricia Helfert, akit mint a Battlestar Galactica (akkor sem fogom a magyar nevén nevezni!) Hatosát ismerhettünk meg, és sajnos ebben a sorozatban is annak a karakternek hozza a lebutított másolatát, pedig a hölgy tényleg tud színészkedni, nem csak egy feszes popó. Plusz külön öröm volt látnom Ryan Robbinst, akit a Sanctuaryban és a Falling Skiesban kedveltem meg, bár ő meg alig kapott szerepet.
A fennálló társadalmi rendszer sem kap kellő bírálatot, pedig egy ilyen feszes alappal igazán ütőset ki lehetett volna hozni, ehelyett kaptunk rengeteg hisztit, önző embereket, érdektelen szereplőket, akiket szinte lehetetlen megkedvelni. Egyszerűen a sorozat képtelen volt kihasználni azokat a lehetőségeket, amiket kapott, ehelyett csupa banális igazsággal szúrta ki a nézők szemét, meg egy nagyon zavaró cliffhangerrel – és itt szeretném jelezni, hogy én egy komplex mini sorozatra vállalkoztam, nem pedig egy lezáratlan és pénzsóvár valamire.
Még nem tudni, hogy lesz-e folytatása az Ascensionnek, mert elég alacsony számokat hozott, de ha lesz folytatás, akkor természetesen megnézem és írok is róla, csak már alapból morcosan ülök le a képernyő elé – és ez sosem jó ómen!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!