Emlékszem, hogy már a Kingsman előzetese is nagyon felpörgetett, mert azt az érzést váltotta ki belőlem, hogy ez a mozi más lesz, mint a többi, tizenkettő egy tucat kém- és akciófilm – szerencsére nem kellett csalódnom. Eme 129 perc alatt kapunk egy olyan abszurd szituációkkal, morbid, sokszor az obszcenitás határát súroló, de azt át nem lépő humorral és rengeteg izgalommal átitatott cselekményt, amihez foghatót én a mozivásznon még nem sűrűn láttam.
Tizenhét évvel történetünk kezdete előtt járunk, amikor is a Galahad álnévre hallgató Harry Hart ügynök (Colin Firth) egy bevetés során elveszti kollégáját. Hazatérve meglátogatja a halott férfi özvegyét, odanyújt neki egy medált, és felajánlja, hogyha bármikor segítségre van szükségük, hívják a kitüntetés hátulján található számot. A feldúlt feleség először visszautasítja az ajánlatot, ezután az ügynök a nő kisfiához fordul, és odaadja a medált. A cselekmény jelenében az azóta felnőtté vált, Töki (Taron Egerton) becenévre hallgató srác munkanélküli, ráadásul erőszakos, alkoholista nevelőapját és annak haverjait is napi szinten el kell viselnie. Egy nap azonban betelik nála a pohár: egy kocsmai konfliktus után elköti az egyik csatlós kocsiját és jelentős kárt okoz benne, tetteiért végül természetesen a rendőrségen köt ki. Egy ilyen helyzetben kapóra jönne a segítség, a srácnak eszébe is jut a medál, és tárcsázza a hátulján található számot. Galahad kihúzza a slamasztikából, és tudtára adja, hogy Töki többre is képes lenne. Galahad a Kingsman nevű független titkosszolgálatnál dolgozik, ahol egy újabb kolléga halála miatt üresedés van, és meggyőzi Tökit, hogy vegyen részt a szigorú és embert próbáló kiképzésen, ami alapján kiválasztják a halott ügynök utódját. A fiú végül belemegy és remekül teljesít, ám eközben egy furfangos milliárdos, Richmond Valentine (Samuel L. Jackson) gyanús dobásra készül, ami ráadásul kihatással lenne az egész világra. Egyértelmű, hogy Valentine-nak van valami a füle mögött, de a Kingsmaneknek ezúttal nehezebb kideríteni az igazságot, mint amire számítottak.
Az első és talán legnagyobb erőssége a filmnek az az, hogy remekül egyensúlyba tudja hozni a humort a fizika törvényeit meghazudtoló bunyó koreográfiákkal, a komoly, véres jelenetekkel és a pimasz szexuális utalásokkal. Ugyan már az elejétől kezdve volt egy olyan érzésem, hogy a Kingsman egyáltalán nem is próbálja magát komolyan venni, a drámai momentumoknak mégis van súlyuk, és a nagy leszámolásnál tényleg besüppedünk a székbe és szorongatjuk a karfát az izgalomtól. Az összes többi szcéna azonban inkább a mozi paródia-jelleget erősíti, ami egyáltalán nem baj, mert mindezt egyszerre elegánsan és szemtelenül teszi.
A másik hatalmas piros pont a színészgárda összetételéért jár, ugyanis sikerült Colin Firth-öt, Michael Caine-t, Mark Strongot, Jack Davenportot, Samuel L. Jacksont és Mark Hamillt (igen, AZT a Mark Hamillt) egy filmre beszervezni. Érdekesség, hogy a „vén rókák” mellett a másik főszereplő, Taron Egerton, és a többi kiképezendő fiatal is abszolút „újonc” a szakmában, így a kontraszt nem csak a karakterek, hanem a színészek múltjában is megvan. Egyikőjük játékára sem lehet panasz, sőt, külön kiemelném Colin Firth és Mark Strong teljesítményét: ugyan egyikőjüknek sem ez a legjobb alakítása, mégis hozzá tudtak tenni valami pluszt a „kötelezőhöz”. A másik meglepetés Samuel L. Jackson volt, aki egy rendkívül abszurd antagonistát vitt színre. Karaktere rendkívül gyerekes, fura az ízlése, ráadásul már a pöszesége miatt is kevésbé vesszük komolyan, viszont hatalmas zseni, és nehéz lenyomozni – ennél több, azt hiszem, nem is kell.
A Kingsman: A titkos szolgálat a fent említettek ellenére nem egy minden pillanatában könnyen emészthető, lightos popcorn mozi. Bizony vannak itt felhasított emberek, szétrobbanó fejek és tömegmészárlás, ami ugyan szintén tökéletesen abszurd és a maga morbid módján vicces, azért gyengébb idegzetű nézőknél garantáltan kicsapja a biztosítékot. Aki viszont képes csak félig komolyan venni ezt a filmet, az nagyon jól fog szórakozni rajta.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback