A 109. utas egy olyan thriller, ami igazából romantikus dráma, azonban a végső csattanó képes (valamennyire) feledtetni a nézővel a több mint nyolcvan percen át vontatottan futó cselekményt. Igen, van, amikor még Anne Hathaway is rosszul választ.
A fiatal Claire Summers (Anne Hathaway) pszichoterapeutaként dolgozik, és új megbízatása, hogy egy repülő-gépszerencsétlenség túlélőinek nyújtson segítő kezet. A traumán átsegítve a túlélőket azonban szokatlan jelenségre lesz figyelmes: a zuhanás előtt mindannyian egy robbanásról számolnak be, ám erről senki sem tud semmit. Claire magánnyomozásba kezd, a légitársaság jelentéseit bújja, a rendőrség segítségét kéri, de csak egyvalaki áll az ő oldalán, Eric (Patrick Wilson), aki viszont talán sokkal többet tud az eseményekről, mint az állítja. Claire és Eric kapcsolata lassan románcba fordul, miközben a túlélők megmagyarázhatatlan körülmények között sorra eltűnnek. De vajon ki van a háttérben, ki mozgatja a szálakat, és mi a motivációja? Miközben Claire ezekre a kérdésekre keresi a választ, egy sokkal nagyobb dologra bukkan, ami megváltoztatja hozzáállását az élethez.
A film így azért baromi izgalmasan hangzik, de sajnos koránt sincsen így, valójában kínkeservesen haladunk előre a történetben, miközben olyan felesleges mellékszálakat boncolgatunk, hogy Claire miképpen viszonyul munkájához, vagy szeret-e egyáltalán repülni? A krimis szál kicsit feldobja az eseményeket, de csak annyira, hogy ne aludjon be rajta a néző – és ritkán mondok ilyet, de nekem majdnem sikerült. A két főszereplő kapcsolatának kibontása igen szép, de egy idő után a giccses romantika felé hajlik, és ez egy thrillernek titulált filmben elég zavaró.
Apropó thriller, nos, ez nem az, közel sem, valójában nehéz besorolni bármelyik műfajba, ami elsülhetett volna jól is, de itt sajnos nem ez történt. Drámának túl felszínes, kriminek túl gagyi, romantikus filmnek túl misztikus, filozófiai filmnek lapos, thrillernek pedig harmatgyenge. Végig azt éreztem, hogy az alkotók ezúttal sem tudták eldönteni, mit akarnak valójában, így mindent, ami eszükbe jutott bedobáltak, aztán reménykedtek valami jóban – itt szeretném jelezni, hogy ez hülye ötlet volt, és nem vált be.
A film egyetlen értékelhető mozzanata a csavar a végén, ami egyszerűen parádés, bár erősen koppintás szagú, mert már sok hasonlót láttunk – bár az is igaz, hogy inkább rossz minőségben (Felejtés), mint jóban (Másvilág). Ennek a csavarnak a felépítése sem sikerült tökéletesre, mert a filmben elejtett utalások valami egészen másra, és sokkal logikusabbra engedtek következtetni.
Összességében A 109. utas egyszer megnézhető háttérfilm, ami mellett az ember vígan tevékenykedhet, mégsem marad le semmi fontosról, és össze tudja kötni a szálakat, azonban komolyabb figyelmet vagy agyalást nem vált ki a nézőből, pedig a lehetősége megvolt erre.
Szerző

-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!