Az íróknak még mindig nem fekszik a krimi, de az érzelmi szálak csűréséhez-csavarásához viszont értenek.

Antoine tovább dolgozik azon, hogy tönkretegye Bash-t, és eme tervének első fázisa, hogy megpróbálja elcsábítani Kennát. Catherine összehívja a családot, és megosztja velük, hogy Henryt és őt megmérgezték, ami nyomán rögtön meg is indul a nyomozás, hogy megtalálják az elkövetőt – a nyomok pedig Condéhoz vezetnek. Mary nagybátyja, Guise hercege az udvarba érkezik, méghozzá igen meglepő céllal: udvarolni kíván Catherine-nek. Lola és Kenna titokban meglátogatja Greert, aki egy lepukkant fogadóban húzta meg magát, ahol szomszédja egy örömlány.

A Reign írócsapatának ismételten sikerült bebizonyítania, hogy nem szabad krimit adni a kezükbe, ugyanis a királyt megmérgező személy utáni kutatást úgy, ahogy van, sikerült elbagatellizálni. Az egész ügyön átrohantak, nyomok igazából nem voltak, csak két romantikus/drámai jelenet közé volt bevágva egy szcéna, amiben az éppen illetékes karakter előadta, hol is tart éppen a nyomozás. Mondjuk mindezt egyetlen okból hajlandó vagyok megbocsátani: nem a nyomozás volt a lényeg, hanem az, hogy Condé gyanúba keveredjen – így hát végül is a céljukat elérték ezzel az elsietett történetszállal az alkotók.

Amire viszont Condéval készülnek – vagyis azzal, ami a karaktere köré építenek éppen –, az egészen ígéretesnek tűnik. Narcisse ismét visszaült a metaforikus nyeregbe, és ez rettenetesen tetszik – bár megérdemelte, amit kapott, a karakter történetben betöltött szerepének nem tett jót, hogy Francis sarokba szorította. Most viszont ezerrel szervezkedik, ráadásul még Guise hercegének is olyan szépen alátett, mikor az tette volna a szépet Catherine-nek, hogy azt öröm volt nézni.

Az is tetszik, amit Greerrel művelnek az alkotók – kíváncsi leszek, mit hoznak majd ki még ebből a helyzetből. A lányt egyrészt saját büszkesége sodorja bajba jelen helyzetében – miután nem hajlandó hazamenni, hogy a családjától kérjen segítséget –, viszont talpraesettsége meg lehet, hogy pont kihúzza majd. Tetszik, ahogy kezeli a helyzetet (ha eltekintünk az ivászat mellett), viszont félek tőle, hogy új „állása” nagy bajba sodorja majd. Bár tény, ami tény, érdekes ez az irány, amibe elindultak az alkotók – kíváncsi leszek, merre viszik majd a történetét.

Ami a szerelmi szálakat illeti… Bár az évad elején még izgatott Condé lehetséges románca Maryvel, mostanra viszont már kezd kicsit fájni, mert ez már a karaktereknek is fáj. Jó, meg azért sajnálom Mary és Francis kapcsolatának összeomlását – nem egészen értem, nem csak ennek a sorozatnak az esetében, hogy miért gondolják úgy egyes showrunnerek, hogy egy szériát csak úgy lehet továbbvinni, ha folyamatosan szétszedik a szerelmeseket, valószínűleg annak alapján, hogy ha túl sokáig boldog egy pár, akkor unalmas lesz a műsor. Hát nem – tessék csak például a Castle-re nézni! Castle és Beckett már két és fél szezon óta hivatalosan is egy pár, a sorozat pedig még messze nem unalmas. Szóval… Lehet, hogy nem a szerelmesek szétszedésével kéne építeni a drámát, hanem más eszközökkel.

Viszont annyit azért még had mondjak, hogy jó volt látni Maryt végre mosolyogni, vidámnak lenni egy kicsit – akkor is, ha csak az epizód elején egy röpke jelenet erejéig.

Nem voltam elájulva ettől az epizódtól – nem volt rossz, inkább kicsit érdektelen. Van potenciál abban, amerre tartunk – nem is kevés –, akkor is, ha nem vagyok egészen biztos benne, merre is megyünk pontosan. Csak könyörgöm, tudjanak is élni ezzel a potenciállal!

Szerző

Orlissa

Alapító és főszerkesztő-helyettes

A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.

Korábbi cikkek

• Családi film2023-02-02Asterix és Obelix: A középső birodalom
• Esemény2021-10-30Vigyázz, kész… regény!
• Film2021-08-05Ismerős vizeken — Dzsungeltúra
• Film2021-07-14Nem jó, de legalább bájos—Szerelmek, esküvők, és egyéb katasztrófák