A múlt heti epizódban halványan előrevetítették, hogy bár Oliver visszatért, semmi sem lesz már a régi. Az Arrow most is beváltja ígéretét, az Íjász csapata nagy napokat él. Hogy kiről, vagyis kikről szól leginkább az új rész, azt elég jól összefoglalja a cím.
Werner Zytle (Peter Stormare), a Vertigo drog készítője ismét az utcákon garázdálkodik, ám ezúttal nem csupán az Íjásszal kell szembeszállnia, hanem az új Fekete Kanárival is. Laurel hősiesen küzd, de vannak problémái – a gyásztól és az adrenalin függőségtől (na, meg egy kis Vertigótól) kissé kifordul önmagából. Oliver emiatt szeretné távol tartani a törvényen kívüli élettől, de nem igazán van ideje ezzel foglalkozni, mert Ra’s al Ghul fenyegetése miatt el kell mondani Theának, hogy ő az Íjász, Merlyn szerint ugyanis csak hármuk egyesített erejével van esélyük legyőzni a Démon Fejét.
Kezdjük a címszereplőkkel: ebben a részben mindkét Fekete Kanári szerepelhetett, a Vertigo okozta hallucináció következtében. Egyrészt egészen hátborzongató (a jó értelemben), ahogy a Caity Lotz által játszott Sara vissza-visszatér, hol csak a hangjával, mint legutóbb, hol teljes egészében, mint most. Valóban szellemként ül testvére vállán, ám ennek most talán vége. Laurelnek nem csak magát kell rendbe tennie, de ki kell harcolnia Oliver elismerését is, és végül sikerül kilépnie Sara árnyékából. Az egyik utolsó jelenetben bevallja apjának az igazat mindkét Fekete Kanáriról – Paul Blackthorne itt nagyon erős alakítást nyújt.
És nem csak a Kanári önt tiszta vizet a pohárba. Végre valahára Thea is megtudja Olvier titkát, a reakciója pedig igen kellemes meglepetést okozott. Az alkotók eltértek a szokásoktól, ahol a szereplők általában sértve érzik magukat a hazugság miatt, és sokkal értelmesebb helyzetet hoztak létre, amiben Thea meg van hatva, hogy a bátyja életeket ment. Habár a két testvér kapcsolatának rendbe rakása már régóta ért, és jó is volt látni, az kissé furcsa, hogy Thea azonnal Merlyn ellen fordult. Mintha a tény, hogy Oliver az Íjász, semmisség tette volna azt a rengeteg időt, amit együtt töltöttek. Mindenesetre most Oliverrel indultak útnak, méghozzá arra a bizonyos szigetre.
Oliver elmenetele pedig ezúttal kellemesebb hangnemben történt. Az Íjász csapata valóban nem tudott visszatérni a régi kerékvágáshoz. Mindenki súrlódott kicsit Oliverrel, aki először rossz néven vette, hogy már nem tartják mindenható vezérnek. Mindez érzékeny és aprólékos karakterépítésre vall, a konfliktusok rendkívül jól voltak ábrázolva. A régi szép időket idézte, hogy Diggle az, aki beszélt Oliver fejével, megérttette vele, hogy ez a hős dolog már túlnőtt rajta és ez nem baj.
A flashback részek most elég alacsony lángon égtek, de emiatt nem volt hiányérzetem, hiszen a jelenben rengeteg minden történt. Azt tudjuk, hogy még sok idő van hátra, míg a két dolog összeér, ezért különösen érdekes volt az utolsó jelenet, ahol a múltbéli Oliver titokban visszatér Starling Citybe. Így a következő rész megint szép, ellentétes szerkezettel kecsegtet, mivel a jelenbeli Oliver a szigeten lesz, a múltbéli pedig otthon. Jó hír még, hogy jövő héten Manu Benettet is láthatjuk majd, tehát a Queen testvérek valószínűleg meglátogatják Wade-et.
Az Arrow megint nagyon lendületes epizódot produkált, kiváló karakterdrámákkal és pörgős akcióval. Egy-két hamis hangot leszámítva nincs miért panaszkodni, a sorozat stabil minőséget produkál.
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Lélekben nyugdíjas angol öregúr, félig vulkáni – suttogó falak és nyikorgó ajtók rajongója. Álommunka: Superman és/vagy nagymama szelleme.
