Nagy igazságra tapintott rá ezen a héten a Flash: nem kell minden részben gonosztevővel küzdeni, hogy izgalmas legyen a sztori. A The Nuclear Man a sorozat fejlődésének újabb szintjét jelzi, hiszen rosszfiú nélkül is sikerült érdekes epizódot alkotni, sőt!
Végre kibontakozik Ronnie Raymond, azaz a Tűzvihar projekt története. Csapatunk kiderítette, hogy Ronnie testébe a robbanás következtében bekerült Martin Stein (Victor Garber), a tudós tudata, és kettejük keveréke sajnálatosan instabil rendszert alkot: Tűzvihar gyakorlatilag egy atombomba, amit sürgősen hatástalanítani kéne. Mindeközben Barry a szerelmi életével küszködik, Cisco és Joe pedig összeállnak, hogy Nora Allen gyilkosságának ügyében együtt nyomozzanak kicsit.
A mellékszereplők mozgatása nagyon jól megy a Flashnek. Cisco az elmúlt részekben egyre nagyobb szerepet kapott, és most is nagyszerűen működik. Vicces, kocka, de azért az érzelmi háttere sem elnagyolt ─ mentorával kapcsolatos kétségeinek még biztos lesz szerepe a továbbiakban. Joe módszeresen ássa alá a bizalmat Wells-el szemben, ennek lassan a csapatdinamikán is meg kell majd látszania.
Rosszfiú helyett ebben a részben Ronnie kapta a főszerepet, ez által Caitlin újra reflektorfénybe került. Bár korábban azt állította, túl van vőlegényén, a szemtől szembeni találkozás mégis megtette a hatását. Jó ötlet volt, hogy Ronnie ne csak hajléktalan külsővel szerepeljen, mivel eredeti kinézete még jobban felkavarta a Flash csapatát. Robbie Amell kifogástalanul játszotta a meghasadt személyiséget, az utolsó jelenetben pedig kifejezetten megható alakítást nyújtottak a Caitlint játszó Danielle Panabaker-el.
Muszáj szót ejteni Barry magánéleti történéseiről is. Egyre alakul a kapcsolata Linda Parkkal, ám úgy tűnik, mintha ez Irisnak nem tetszene. Nem volt elég egy szerelmi háromszög, most itt egy másik, de minek? Egyrészt Linda és Barry nagyon jó párost alkotnak ─ az kifejezetten zseniális, amikor felforrósodik a helyzet, és Barry ereje reagál erre ─, a párbeszédeik dinamikusak és humorosak. Másrészt nem kéne Irist ennyire szerethetetlen karakterré tenni. Így is elég idegesítő a Flash utáni kajtatás, és ez a mostani féltékenységi roham hab a tortán. Hajrá Linda!
Mondhatjuk, hogy a The Nuclear Manben sok volt a lelkizés, de azért akadt akció is. Annak ellenére, hogy Barry persze nem nagyon akart megküzdeni Tűzviharral, azért csak összecsaptak egy kicsit, és az eredmény szuper lett ─ csak annyit mondok, a levegőben nem számít, ha gyorsan tud futni az ember. Cisco és Joe nyomozásának szintén megvoltak a maga izgalmai, bár a technológia, amit használtak, a sci-finek inkább a fiction oldalához húzott (de ha valaki tudna róla, hogy ilyesmi lehetséges, mindenképp ossza meg velünk!), viszont legalább jól nézett ki. Mindehhez ráadásképpen a résznek elég hamar van vége, gyakorlatilag cliffhangerrel, ami a Flash esetében most történik meg először.
Mindent összevetve volt pár újdonság a The Nuclear Manben és ezek nagyszerűen működtek. Jó látni, hogy például az Arrow első évadával szemben a Flashnél már odafigyelnek arra, hogy ne csak a főszereplő legyen kidolgozva. Ennek tetejébe még a casting is ügyes ─ korábbi sorozatok mellékszereplői kapnak újra esélyt, hiszen Lindát a Vámpírnaplókból ismerhetjük, és állítólag hamarosan érkezik a Walking Deadben Beth-t játszó Emily Kinney. Utóbbi azért lesz nagyon érdekes, mert nem csupán egy eredetileg férfi gonosztevő női verzióját jeleníti majd meg, de a szóban forgó karakter Atom (az Arrowban szereplő Ray) egyik főellensége. Ebben ismert a véleményem: minél több crossover, annál jobb! A Flash pedig egyelőre nem okoz csalódást.
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Lélekben nyugdíjas angol öregúr, félig vulkáni – suttogó falak és nyikorgó ajtók rajongója. Álommunka: Superman és/vagy nagymama szelleme.
