Most, hogy minden lehetséges karaktert megfelelően elmélyítettünk – na, jó, azért a héten is turkálunk kicsit Dooley lelkében –, itt az ideje, hogy beinduljon a banzáj, emeljük a tétet és a néző vérnyomását.
Miután az előző epizódban bebizonyította, mit is ér, Dooley hallgat Peggyre, mikor a nő kifejti, hogy a Howard Starkot kirabló kém nő lehetett, és engedélyt ad ügynökének, hogy nyomozást indítson az ügyben. Peggy gyanítja, hogy valaki olyan lehet az elkövető, akivel Howard összeszűrte a levet, ezért összeírtja Stark nőinek listáját Jarvisszal, majd a férfival együtt elindul, és végiglátogatja a hölgyeket a kémnő után kutatva. Eközben Dooley az előző epizódban a Leviathan karmai közül kimentett Dr. Ivchenko (Ralph Brown) segítségével próbál rájönni, mire is készülhet az orosz szervezet, Dottie új feladatot kap megbízójától, Sousa pedig lerántja a leplet a titokzatos szőke nőről – szorult helyzetbe hozva ezzel Peggyt.
Miközben a múlt héten még a pörgő akció mellett is inkább a karakterárnyaláson volt a hangsúly, addig most ez a háttérbe szorult, helyet adva a cselekménynek arra, hogy virágot bonthasson. Epizódok óta növekvő cselekmény-bimbók fakadt most ki, gyönyörűen összerántva a pilot óta történteket. Volt itt minden: váratlan csavar, Peggy-féle bunyó, nyers érzelmek, valamint némi humor, leginkább Jarvis rovására. De nézzük csak szépen sorjában!
Az epizód egész pozitív hangnemben nyit: Peggyt végre elismerik a munkahelyén, legálisan nyomozhat, hogy tisztára mossa Howard nevét, és úgy tűnik, Jarvisszal is rendeződik a viszonya. A hangulatot itt még csak fokozza az előttük álló feladat: felkeresni Stark volt nőit. A cselekmény ezen részét mind forgatókönyvileg, mind vizuálisan nagyon szépen megoldották, a verbális/nonverbális poénok ütnek, a nők meglátogatásának montázsos jelenete remek ritmust kapott.
Miközben mi Peggyn is Jarvison – főleg Jarvison – kacagunk, a többi fronton szépen, lassan kezdenek eldurvulni a dolgok. Dottie para, mint mindig, és nem kertelek, egyre jobban érdekel, hogy mi járhat a fejében. Eddig úgy voltam vele, hogy a kiképzése miatt érzelmileg visszamaradott, ártatlan kislány, akit szörnyű dolgokra kényszerítenek, mostanra viszont kezdem úgy érezni, hogy a kiképzése ennél mélyebbre ment. Dottie inkább egy érzelmek nélküli, hidegvérű gyilkos, aki mindezt élvezi is, az pedig, hogy egy gyermeteg álca mögé bújik, csak még rémisztőbbé teszi. Istenem, hogy imádom az ilyen pszichózisos karaktereket! Amúgy Dottie-ra egy ponton haragudtam kicsit – kisanyám, mégis hogy fogod azt a puskát?! –, aztán jött a csavar, ami baromira tetszett, és többé már nem haragudtam.
Aztán bejött az, amiről már a pilot után azt mondtam, hogy meg fog történni: Souza Peggy sebhelyei alapján rájött, hogy az ügynök volt az a rejtélyes szőke nő a klubban. Ez is egy remek jelenetsorhoz vezetett, amit két dolog miatt is imádtam: az egyik Souza volt, a másik Angie. Daniel nagyon higgadtan, inkább döbbenten, mintsem haragosan állt Peggy letartóztatásához, ami a tettei mögött megbúvó érzelmek miatt egészen szíven ütött. Angie pedig, drága Angie, végre bebizonyíthatta, milyen nagyszerű színésznő is, arról nem is beszélve, hogy milyen csodás barát. Amúgy meg mi van Marvelékkel, és azzal, hogy a kemény, macsó ügynökök cuki neveken szólítják a nagymamájukat? (Wardnak Gramzyja van, Thompsonnak, mint kiderült, Gam-Gamje). Ja, és imádtam, amit a – férfi – SSR ügynökök levágtak a Griffith-ben, Miss Fry reakciójáról nem is beszélve.
Egy kicsit beszélhetnék egy nem egészen idevágó, de azért releváns témáról? Ez nem más, mint a sorozatban (esetlegesen) feltűnő romantikus kapcsolatok. Ugyanis, bár magát a cikket nem olvastam, csak hallottam róla, állítólag a készítők azt nyilatkozták, hogy Peggy későbbi férje már feltűnt, vagy legalábbis fel fog tűnni a sorozatban – ami nagy vonalakban azt jelenti, hogy Peggy jövendőbeli nagy eséllyel vagy Souza, vagy Thompson. Carter ügynök férjéről amúgy csak annyit tudunk az Amerika kapitány 2-ből, hogy Steve egyszer megmentette az életét – ez nagy valószínűséggel Souza felé billenti a mérleget, tekintve, hogy Thompson Japánban állomásozott, bár nem kizárt, hogy Európában is járt. Na, de vajon melyikőjük lesz majd a befutó? Őszinte leszek, én ezen a ponton – a múlt heti rész után – mindkettejüknek drukkolok kicsit. Souza mindig is cuki volt és rendes Peggyhez, Thompsont viszont, miután megvallott a nőnek, mintha erősebb, mélyebb szálak kötnék Peggyhez. No, mindegy, majd meglátjuk.
Az epizód záróaktusa csodás, itt ütközik csak ki igazán, hogy az írók nem csak a karakterárnyaláshoz, hanem az akcióhoz és a feszültséghez is értenek, szépen követik egymást a kisebb-nagyobb csavarok, miközben szépen, lassan minden Peggy ellen fordul – az is, akiről még nem is sejti, hogy ellensége. Az epizód persze függővéggel zárul, mert miért is ne, de legalább biztos, hogy remek részre számíthatunk a jövő héten is. Amúgy csak én sírok, amiért már csak két epizód van vissza?
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.