A tavalyi félévadzáró után nem ilyen nyitó epizódra számítottam: álmoralizálás a köbön, zavaró régi szereplők és egy érdektelen karakter érdektelen lelki utazása – ez nem az a Walking Dead, amire én szerződtem.
Beth halála mélyen megrendített mindenkit, és mivel a lány Noah-t akarta eljuttatni az Atlantától nem messze lévő búvóhelyre, ezért Rick úgy döntött, hogy ő, Glenn, Michonne és Tyreese megkeresik a srác anyját és öccseit. Útjuk egészen nyugodtan telik, ám az elbarikádozott részhez érve rájönnek, hogy Noah távozása óta eltelt több mint egy évben sok minden megváltozott. Tyreese vállalja, hogy vigasztalja a fiút, míg a többiek utánpótlást keresve átnézik a közeli házakat, ám Noah önkívületi állapotában váratlan veszélybe sodorja a többieket.
Az egész epizódot úgy tudnám a legegyszerűbben leírni, mint Tyreese delíriumos kósza álma, amiben felelevenednek a régi ismerősök, akik bár önmagukat adják, valójában azt mondogatják, amit Tyreese hallani akar. Megelevenedik a testvére, Sasha által brutálisan megölt Sanctuary tag, akit ő ugyebár nem tudott elintézni; a halott Bob, aki mindent megbocsát; a folyton éneklő Beth; és a két kislány, akiknek életét Tyreese nem tudta jobbá tenni. Azonban vádlón megjelenik a Kormányzó is, aki a többiekkel ellentétben nem egy pozitív jövőképet fest le, hanem a férfi gyengeségeire világít rá, ez pedig felvillantja Tyreese-ben a túlélési ösztönt, ám még ez sem befolyásolhatja az események alakulását.
A folyton megszólaló rádióüzenet maga a katyvasz: támadásokról tudósítanak benne, amik vagy megtörténtek az apjára visszaemlékezni akaró Tyreese életében, vagy nem. Erre azonban nem derül fény, ahogy arra sem, hogy mégis mi szükség volt erre az egész epizódra – persze azon túl, hogy húzzák vele az időt. Fel nem foghatom, mi vitte rá az alkotókat, hogy egy Tyreese-központú epizódot csináljanak, ami éppen hogy érinti az olyan fontos kérdéseket, mint például a „most hova tovább?”.
Egy olyan gyönyörű ívet bemutató karakter, mint Beth halála után ezerszer inkább néztem volna Maggie őrlődését és gyászát, Daryl szokásos magába fordulását, és Rick önvádját, mint egy érdektelen karakter teljesen fölösleges agóniáját, amit ráadásul önnön magának köszönhet. Tyreese egy rettenetesen gyenge jellem, akit a sorozatbeli történések megérintettek, ezért el tudtam fogadni, ám a mostani hisztije miatt már betelt nálam a pohár.
Az ötödik évad eddigi epizódjai nagyon magasra emelték a minőségi szintet, ám a mostani rész nemhogy nem érte el ezt a lécet, hanem mélyen alatta teljesített. Remélem, hogy a következő epizódra kicsit összeszedik magukat az alkotók és azt az irányt viszik tovább, amit Michonne képvisel, mert abban bőven van lehetőség, amivel kiküszöbölhetik a csorbát.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback