Eljött a várva várt nap, végre debütált hatalmas sikert aratott Breaking Bad (hazánkban Totál Szívás) spin-offja, a Better Call Saul. Én már az év kezdete óta tűkön ültem, de bevallom őszintén, kicsit féltem is, főleg miután a show egyik alkotója, Vince Gilligan nem volt biztos abban, hogy akiknek a Breaking Bad tetszett, azok majd az új szériát is a szívükbe tudják zárni. A pilot alapján viszont azt kell, mondjam, nem lesz itt mitől félni.
Az új széria a Breaking Badben megismert furfangos észjárású, másokról akár a gatyát is lebeszélő, mindenre megoldást találó Saul Goodmanről (Bob Odenkirk) szól, leginkább azzal a kérdéssel foglalkozva, mi történt vele mielőtt híressé vált Albuquerque-ben, illetve mielőtt Walter White (Bryan Cranston) az ügyfele lett. Történetünk 2001-ben játszódik, amikor főhősünk még eredeti nevén, vagyis James McGillként volt ismert, az az pont hogy ismeretlen. Jimmy ugyanis karrierje elején jár még, és komoly anyagi gondokkal küszködik, amire bátyja, Chuck (Michael McKean) még rátesz egy lapáttal. A férfi nagyon nincs rendben mentálisan, és Jimmy próbál segíteni rajta, de még saját költségeit is alig tudja fedezni, nem hogy két emberét, ráadásul az ügyvédi állás sem tűnik egyelőre kifizetődőnek, főleg, hogy előző ügyét elbukta. Azonban rájön egy dologra, amit ha jól végigvisz, akkor megváltoztathatja az életét: hírnevet kell szereznie magának, ehhez pedig nem szabad, hogy Chuck egykori munkáltatója és az ő jelenlegi „mentora”, Howard Hamlin (Patrick Fabian) árnyéka maradjon. Jimmy egyből munkához is lát, ám váratlanul bajba keveri saját magát, amiről még nem tudja, mekkora súlya lehet a jövőre nézve.
Az epizód láttán azért valamilyen szinten meg tudom érteni Vince Gilligant, hiszen a Better Call Saulnak sokban más az atmoszférája és a stílusa, mint a Breaking Badnek: míg az utóbbi rendkívül komoly, sötét és durva, addig az előbbi sokkal lazább és viccesebb. Ugyan drámát már most, az első ötven perc során is láthattunk – ami megjegyzem, nagyon korrekt volt és abszolút betalált –, mégsem lehet ugyanazt a brutalitást elvárni ettől a szériától, mint amit a Breaking Bad nyújtott, mert az Walter White-ról szólt, nem Saul Goodmanről. Saul egy merőben más karakter, akihez azonban teljes mértékben illik az a légkör, ami a pilotban kialakult, csak hát, aki Breaking Bad 2-t akar látni, az valószínűleg csalódni fog, akármennyire is egyértelmű, hogy ez a kívánság eléggé logikátlan és teljesíthetetlen.
Na, de, térjünk át picit Saul, vagyis Jimmy jellemére. Bizony ő sem profiként kezdte, sőt, azok alapján, amiket az első részben láttunk, még akár tutyimutyinak és bénának is lehetne nevezni: ez a férfi már bőven harminc felett van, és még mindig az ujjait tördelve járkál fel s alá a wécében tárgyalás előtt, előre elpróbálja hangosan, hogy mit fog mondani, de nem csak munkahelyi szituációkban teszi ezt, hanem például akkor is, amikor telefonhívást vár valakitől. Ennek azért tulajdonítok ekkora jelentőséget, mert a Breaking Badben már megszokhattuk, hogy Saul minden ügyet magabiztosan bonyolít le, hatalmas kapcsolathálózattal rendelkezik, és még nagyobb beszélőkével – ám az Saul, aki itt még csak Jimmy, és úgy érzem, hogy nem csak számomra van különbség a két „én” között. Bob Odenkirk egyébként zseniális, és ugyan nem akarok előre inni a medve bőrére, de ha így folytatódik a széria, akkor meg merem kockáztatni, hogy jobban fog játszani, mint azt a Breaking Badben tette, pedig már ott sem volt piskóta.
A cinematográfia és a zene is nagyon ott van, valamint van egy olyan érzésem, hogy a többi karakterre sem lesz panaszunk, ha később több időt és teret kapnak. Két olyan fontos ember már felbukkant, akik a Breaking Badben is szerepeltek, ráadásul futólag említést tettek egy feltörekvő női ügyvédről is, aki szintén érdekes lehet. Most még szerencsére nem kell sokat várni a következő epizódig!
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback