A sci-fi őskorában járunk, mikor még nem a látvány tette a történetet, mikor valódi színészek játszották a főszerepet, és mikor a jövőben már béke és egyenjogúság dúlt – azonban a vetítés pillanatában még korántsem volt ilyen rózsás a helyzet a demokrácia hazájában sem. Gene Roddenberry mesterműve ez, ami generációk egész sorát nevelte fel, és mutatta meg, hogy egy egészen új világ vár minket odakint, a csillagok között, már ha készek vagyunk felnőni végre hozzá.
James T. Kirk (William Shatner) kapitány és legénysége egy öt éves küldetésre indult a galaxisban, hogy feltérképezzen ez idáig ismeretlen helyeket, megismerkedjen új fajokkal és barátságot kössön velük. Útjuk azonban korántsem veszélytelen, ezért a Csillagflotta – több faj egyesült szervezete, mely a békét hivatott védeni – legjobb hajóját bocsátotta a kapitány rendelkezésére. De az Enterprise nem csak ezért egyedülálló űrhajó, hanem a főgépész, Scotty (James Doohan) szeretetének és odafigyelésének hála valódi személy a legénység és a kapitány körében.
A kapitány jobb keze és helyettese a tudományos tiszt, Mr. Spock (Leonard Nimoy), aki félig ember, félig vulkáni – és az utóbbi faj bolygóján és szokásai szerint nevelkedett, minek köszönhetően ő a logika embere. De hogy meglegyen az egyensúly, a hajó főorvosa, Dr. McCoy (DeForest Kelley) ugyan zseniális orvos, ám mogorva természete és csipkelődő stílusa miatt nem mindenki viseli el őt. Azonban a kapitány előszeretettel engedi össze két legjobb emberét és legjobb barátját, mert ha ezek ketten összeszólalkoznak, abból jobbára egy okos és hasznos dolog sül ki.
Az Enterprise legénységének küldetése nem veszélytelen, sokan meghalnak útközben: van, hogy egy bolygó csalja őket kelepcébe, vagy egy idegen faj válik ellenségessé, de arra is akad példa, mikor megszállják a hajót, vagy éppen egy ismeretlen vírus az őrületbe kergeti a legénységet.
Ugyan ma már (szinte) természetes, hogy egy valamire való sorozatban nemi- és rasszbeli diverzitással találkozunk, ám a hatvanas évek közepén a Star Trek ebben a tekintetben újító volt. A japán származású Sulu, az afrikai Uhura, az orosz Csehov abban a korban biztosan nem kerülhettek volna sem főszerepbe, sem egy ilyen kaliberű show-ba. De Roddenberry műve szerint a Földön a huszonegyedik századot követően teljes egyenjogúság és béke honolt, ebből kifolyólag pedig teljesen logikus a döntése – amit a későbbi sorozatok is átvettek.
A kezdet azonban nem voltak könnyű, az NBC az első leforgatott epizódot a kukába dobatta (ám ezt később elmésen felhasználták az alkotók), és csak nagy huza-vona árán engedett újat forgatni a csapatnak. Ám az lassan, de biztosan meghozta a sikert és a nézőket, és megkapta a teljes évados berendelést, ami akkoriban összesen huszonkilenc epizódot jelentett.
Az első évad minősége felemásnak mondható, mert vannak nagyszerű epizódok, melyben a társadalomkritika szinte elemi erővel érvényesül, ugyanakkor vannak, mikor megy a tingli-tangli, és kissé értelmetlen történeteket kreáltak az írók. Illetve a színészi játékba is jócskán bele lehet kötni, különösen az azóta kultikussá vált Shatneri túlreagálásba, ám ez nem von le a sorozat értékéből, csupán korrajzot ad a hatvanas évekről.
A Star Trek egy olyan kultuszt teremtett, ami szinte egyedülálló a világon, Gene Roddenberry vízióját a békés Földről és a csillagok közötti utazásról ma már milliónyi ember tartja követendő példának – és ennél nagyobb dicséretet még sorozat nem kapott.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback