Szeretem, ha egy folytatás az elődjéből táplálkozik úgy, hogy nem kebelezi be az első részt teljesen, hanem egy, folytatásként remekül operáló történetszállal megy tovább. A Teke Teke 2 is ezt teszi – megtartja az első hangulatát, néhány szereplőjét, és mégsem játszik kannibálosdit az elődjével, hanem rá építkezik.
A film nyitó jelenetében visszakanyarodunk némileg az elsőhöz, amit a korábbi főhősnő, Kana jelenlétének tudhatunk be. Ám ő rövid időn belül elhalálozik, és mindenki újra rettegni kezd Teke Teke haragjától. Két barátnő, Mira és Reiko is érdeklődik Teke Teke legendája iránt, ám a helyi libaosztag az egyiket sikeresen elmarja a duóból, a másikat meg terrorizálja. Aztán Teke Teke jóvoltából hamarosan elkezd ez a csapat is fogyatkozni, mígnem Mira kutatásba nem kezd, és sikeresen meg is találja azt a srácot, aki Kanaékat segítette az első részben. Utána persze jön a nagy végjáték, ahol csak úgy repkednek az emberek deréktól felfelé. Mira meg, bár sikerül megállítania a rémet, elveszti azt, aki valójában a legfontosabb volt számára. Vagy mégsem?
Igen, ez a film is többet mutat nekünk Teke Teke (vagy itt már inkább Kashima Reiko) legendájából, és azt, hogy hogyan lehet őt végleg megnyugtatni. Ugyanis nem kisebb dolog rejti a titkot, mint maga a… – na, de ezt az információ morzsát jobb, ha meghagyom a filmnek, bár a rémlegendában jártasak már úgyis biztos olvastak róla. Ami nagyon érdekes, hogy itt a második filmben már Teke Teke és Kashima Reiko alakja teljesen összefonódott, ami nem elképzelhetetlen, tekintve, hogy hasonló onryo-ról, vagyis bosszúálló szellemről beszélünk.
A Japánok még mindig képesek meglepni – és itt most sajna meg kell említenem a film egyetlen negatívumát, ami a speciális effektek között keresendő. Teke Teke maga még annyira nem is borzasztó, mivel a gyorsasága miatt nem sok mindent látni belőle, de a félbevágós jelenetek nagyon hanyagul lettek megcsinálva, valamint a véren is látszik, hogy meglehetősen közel áll paradicsomléhez. De csupán ezekért még nem tudok haragudni a Teke Teke 2-re.
Alapvetően erről a filmről is az a véleményem, mint az elsőről: van hangulata, bár itt a drámai vonal valamivel jobban érvényesül, az effektek viszont rosszabbak, de pont ez teszi érdekes kis esti horrorrá – már, aki hajlandó bevállalni a japán abszurditást.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
