Kisvárosi nyomozós sorozat, amit belep az északi sarkkör hótömege, a „mindenki ismer mindenkit”-légkör pedig megfullaszt – ennyivel röviden fel is vázoltam a Fortitude alaphangulatát, ami tele van színészóriásokkal, jeges stílussal, és megannyi titkos szállal, hogy az összeset a pilot fel sem tudta fedni.
Fortitude, az alig pár száz lelket számláló aprócska észak norvégi város a maga nemében egyedülálló: nincs bűnözés, mindenki boldog, mert tető van a feje felett és van munkája. Ennek fényében talán sokan feleslegesnek is gondolják a helyi seriff hivatalt, ám az események láncolata megmutatja, hogy bizony szükség van rendfenntartó erőkre Fortitude-ban.
A város vezetése nagy dobásra készül, ugyanis a gleccserekre egy hotelkomplexumot terveztek, amit két héten belül el is kezdenek építeni. Ennek különlegessége abban áll, hogy az egész jégből készül: a falak, a bárpult, és még az ágyak is. Azonban a helyi kutatócsoport vezetőjének, Stoddart professzornak (Christopher Eccleston) egy olyan furcsa ajánlatot tesznek, amiben egy teljesen ép mamutfosszília is szerepel, aminek hatására professzor szeretné lefújni az egész projectet, csakhogy ez nem tetszik a polgármesternek, Hildur Odegardnak (Sofie Grabol). Nem sokkal ezután a professzor furcsa körülmények között meghal saját otthonában – a jelek medvetámadásra utalnak –, ám hamar kiderül, hogy a látszat nagyon is csal.
Gyanúsított bőven akad: a félrelépő férj, a gyermekét féltőn óvó anya, a helyi orvos, a haldokló öregúr, a seriff, az új kutatási asszisztens, a bányászok, akik seftelni akartak a professzorral. Fortitude városa ugyanis közel sem olyan paradicsomi hely, mint ahogy azt a polgármester a befektetőknek előadta. Itt mindenkinek megvan a maga titka, és ezt a titkot féltőn őrzi is, így a Londonból érkező nyomozót, Eugene Mortont (Stanley Tucci) nem látják szívesen, azonban őt ez kicsit sem hatja meg.
Angliában nagyon mélyen a zsebükbe nyúltak, hogy elkészíthessék ezt a nem hétköznapi tizenkét epizódos sorozatot, ám látványilag megérte a dolog. A többségében Izlandon forgatott sorozatban a táj egyszerűen lenyűgöző, szinte elemi erővel préseli össze a szereplőket és a nézőt egyaránt. A táj szó szerint a hófehér semmibe vész, ahol bármikor lecsaphat egy jegesmedve, vagy örökre a jég és hó fogságában ragadhat az ember. A Fortitude hangulata csillagos ötöst érdemel.
A történet több mint egy tucat főszereplővel dolgozik, akik egymáshoz való viszonya nem mindig kapcsolódik a főszálhoz, ez pedig sokszor érdekes, ám kissé felesleges kitérőkhöz vezet. Ennek az az előnye, hogy a show egy kellemesen hömpölygő, lassú lefolyású sztorit mesél el, ám ehhez nem mindenkinek van kellő idegzete – sokszor én is a fenébe kívántam az egészet, ám ekkor jött egy meglepő fordulat, vagy egy érdekes karakterépítő elem, amivel kenyérre kentek vele az alkotók.
A fő szálat természetesen a professzor halála és a gyilkos kilétének rejtélye adja, ami azonban semmi kiemelkedőt nem nyújt a műfajban, de a megvalósítás annál inkább. Azonban ez az angliai remekmű sem mentes az apróbb hibáktól: az évek óta barátságban lévő emberek úgy viszonyulnak egymáshoz, mintha idegenek lennének, és természetesen senki sem marad a seriff hivatalban, így az arra járó „turista” simán bejárhatja az egész részleget, az öltözőket, raktárt, vagy a kutatócentrumban szintén ilyen kószán mászkálhat egy gyermekét féltő anyuka, aki meghallja a legalább öt szobával arrébbról jövő furcsa hangot.
Mindent összevetve a Fortitude egy remek sorozat, amit én mindenképpen megnézek, de biztosan egyben, mert hetenként rémesen hosszúnak érezném. Remélem, szeretitek a dermedt levegőt, mert Fortitude-ban kapni fogtok!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
- Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
- Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
- Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
- IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback