Az idei év talán legfurább újoncával – igen, még a Man Seeking Womennél is furcsább – volt egy aprócska afférom, ami sorozat bár egy teljesen klisés nyomozásra épít, ám egy olyan szürreális, mégis realista szintre emeli a már igencsak elcsépelt műfajt, hogy azonnal megszerettem – szóval évadkritika is várható majd belőle.
Adott egy egoista, önző, szexista és rasszista férfi, aki fél tucat súlyos betegségben szenved, és még barátja sincsen (lehet tippelni miért), viszont zseniális nyomozó és remek érzékkel oldja meg a gyilkossági ügyeket, ám valamiért az utóbbi időben margóra került, kis csapatával egyetemben. Backstromot (Rainn Wilson) egy szenátor fiának öngyilkosságához hívják, ám zseniális következtető képességének, valamint kollégája, Niedermayer (Kristoffer Polaha) túlbuzgóságának köszönhetően kiderül, a srácot valójában megölték. A nyomokon haladva felbukkan egy bosszúszomjas volt barátnő, egy kis heroin, rengeteg pénz, apa-fia ellentét, miközben egyre mélyebben beleásunk a nyomozó csapat életébe is.
Azt elöljáróban tudni kell, hogy a Backstrom megalkotója egyben a Dr. Csont atyja is, és gondolom, nem én vagyok az egyetlen, aki, ad egy, megpróbálkozott a sorozattal, ad kettő, elege van abból az unalomig ismételt vacakból – de ennek az elcsépeltségnek nyomát sem láttam a pilotban, sőt, ennek az ellenkezőjét tapasztaltam.
Bár manapság a bűnügyi sorozatok halálukon vannak (Gyilkos elmék), és a kevéske eredeti sztorival rendelkező is ismétli önmagát (NCIS vs. NCIS New Orleans), addig a Backstrom valami igazán friss és új koncepciót visz ebbe a halódó műfajba. Az esetek epizodikus jellegűek lesznek, tehát a felállás a régi, ám az okos narrációnak és az ügyes csavaroknak hála jól működik a nyomozós szál, de nem ez viszi a legnagyobb prímet a show-ban, hanem a szereplők – igen, így, többes számban. A legtöbb esetben, ha ismert és kedvelt színész kap egy új sorozatot, akkor csakis az ő karakterére építenek, ám a Backstromban más a helyzet, mert már a pilotban sikerült annyira érdekes szálat megpendíteni a karakterekről, hogy az eszméletlen.
Egyértelmű, hogy Rainn Wilson az általa megformált nyomozóhoz felhasználta a nagyok jellemét (erősen Dr. House-os), ám ezeket sikerült átültetnie a maga stílusába, és egy teljesen egyedi hangot megütni a mindig morcos, iszákos, kissé bunkó férfival. Ugyanakkor mégis szerethető, és érezni, hogy a hősnek kikiáltott rendőr apa árnyékában bizony nem lehetett könnyű felnőni – ezt az egyik szereplő is keményen pedzegeti.
Ugyan ezúttal is kevés női karakter bukkan fel a sorozatban (szám szerint kettő), ám mind az újonc nyomozó Nicole (Genevieve Angelson), mind a francia származású technikai asszisztens, Nadia (Beatrice Rosen) kellően érdekes és háromdimenziós személyek, akikből sokat ki lehet még hozni. Ráadásul Nadia és Backstrom aprócska kacér felhangot kapó sakkozós jelenete az epizód legpikánsabb és legfurább pillanatát adta.
A rasszista és szexista poénok csak úgy röpködtek a negyven perc alatt, ám ezeket tökéletesen ellensúlyozta a szereplők reakciója és jelleme – és amiért ezeket arra használták, hogy igazi pimasz poénokat kreáljanak, az valami zseniális, és egy hatalmas piros pont jár érte a részemről. Az epizód vége pedig igazi álleesős és trükkös csavarral állt elő – ezzel engem pedig megvettek kilóra.
Átívelő szálnak még nyomát sem láttam, de ez nem jelenti azt, hogy később ne hoznának be valami effélét a történetbe. Remélem ennek a friss és ügyes sorozatnak, kitart a most beizzított lendülete, és ez eltart egészen a szezon végéig.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
- Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
- Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
- Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
- IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!