Én kevés olyan filmet láttam mostanában a mozikban, ami egyszerre ötvözi az akciót, a thrillert és a krimit, mindezt jól. A Blackhat egy ilyen szerzemény, ami ugyan messze nem tökéletes, és attól is távol áll, hogy az év mozija legyen, viszont zseniálisan keveri a műfajokat, és a végeredmény sem lesz kusza.
Egyik éjjel egy hongkongi atomerőműben hatalmas katasztrófa következik be, miután a hűtőberendezés gyakorlatilag teljesen kikapcsol, és egy reaktor felrobban. Az állam azonnal vizsgálatot indít, és kiderül, hogy egy hacker bűvölte meg a rendszert, ezzel előidézve a balesetet. Nem sokkal később Chicágóban egy bank szerverét törik fel és emelnek le róla több millió dollárt, ugyanazzal a kóddal. Chen Dawai kapitány (Leehom Wang), egy hongkongi nemzetbiztonsági tiszt (aki mellesleg egykor maga is hacker volt) felettesei parancsára az Államokba utazik, hogy az FBI-jal közösen kézre kerítsék az elkövetőt. Egy újabb incidens alkalmával sikerül betekintést nyerni a hacker által felhasznált kód egy részletébe, Chen pedig rájön, hogy ezeket a sorokat ő és egykori szobatársa, Nick Hathaway (Chris Hemsworth) írta, csak rossz kezekbe került. Chennek Nick segítségére lenne szüksége, ám a férfi éppen tizenöt éves börtönbüntetését tölti számtalan büntette miatt, így az FBI-nak minden szabályt és törvényt meg kell kerülnie, hogy kiszabadítsák Hathawayt és megoldják az ügyet.
Kezdjük először azzal, ami rossz volt. Először is, a tempó nagyon döcögős. Több, mint két órás filmről van szó, és a feléig nem sok minden történik. Ez még önmagában nem olyan nagy probléma, mert az agyjátszma addig is megy, ez a része pedig jó, csak aki több akcióra számított, annak csalódnia kell. Másodszor meg igen, sajnos ebben a moziban is kellett lennie egy szerelmi szálnak, ami nagyon cuki, csak teljesen felesleges, mert semmit nem tesz hozzá a sztorihoz, és az amúgy is picikét lassú tempót csak tovább lassítja. Aztán, ami még zavart – és most a How To Get Away With Murder rajongóktól kérem, hogy ne lincseljenek meg, de – Viola Davis rezzenéstelen arca volt. Én ugyan a fent említett sorozatból egyetlen egy részt láttam csak, úgyhogy az ottani alakításáról nincs jogom véleményt mondani, viszont a Blackhatben végig egyetlen arckifejezést mutatott még akkor is, amikor az FBI-on belüli állása forgott kockán. (Mellesleg a háttérsztorija rémesen hasonlít a szériabeli karakteréhez, legalábbis amennyit én hallottam róla, bár ez inkább az alkotók hibája.)
Jöjjön akkor az, ami jó volt: a stílusok keveredése, az akciójelenetek és a látvány. Ugyan leginkább a nézők agyának megtornáztatásán van a hangsúly, azért thriller elemek is bőven akadnak a filmben. Borzongani ugyan valószínűleg nem fogunk, de a kíváncsiságot még a döcögős tempó ellenére is fent tudja tartani a sztori. Az akciójelenetek sem rövidek, de a Blackhat esetében ez egyáltalán nem baj, legalább érzékeltetik, hogy egy leszámolás nem két lövésből áll, hanem bizony hosszas bujdosásból, lopakodásból, és bizony komoly tűzharcból. A látvány, főleg a Kínában játszódó szcénáknál lélegzetelállító volt, ugyanakkor érdekes megoldást is alkalmaztak az operatőrök, hiszen a kép sokszor homályos, futás közben remeg, a szereplőket általában közelről látjuk, ez pedig közelebb hozza a nézőt a történésekhez.
A Blackhat tehát nem tartozik a legzseniálisabb filmek közé, viszont nem titulálnám tipikus popcorn mozinak sem. Ajánlanám mindazoknak, akik szeretik, ha egy film megdolgoztatja az agyukat, illetve ha nem bánják, ha egy „klisé mozi” meglepetést okoz nekik.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback