Az epizód tanulsága: ha az ember hátrafelé ír, az elsülhet nagyon jól, és nagyon rosszul is.
Condé bátyja, Navarre királya, Antoine (Ben Aldrige) a francia udvarba érkezik, hogy ápolja a két királyság barátságát, és hogy pénzügyi segítséget kérjen Francistól azon az alapon, hogy az üldözött francia protestánsok hozzá menekülnek. Francis gyanakodik Antoine szándékait illetően, azért megbízza Narcisse-t, hogy kémkedjen kicsit a másik király után. Eközben Antoine sem unatkozik: ráhajt Kennára, valamint gyanakodni kezd, hogy Bash ölte meg testvérét az olasz háborúban. Eközben Bash elhagyja az udvart, hogy utánajárjon egy rejtélyes esetnek – ugyanis vidéken az a hír járja, hogy egy férfi visszatért a halálból és kikelt saját sírjából. Persze Catherine-nek sincs nyugta: bár lányai és férje végre békén hagyják, a látomások nem érnek véget, sőt sebek jelennek meg a szájában és a kezén. A diagnózis: szifilisz.
Azt hiszem, megint csak azt tudom ismételni, amit a múlt héten is mondtam: bizonyos vonalakon remekül teljesít a sorozat, másokon viszont hagy kívánnivalókat maga után. Na, de nézzük csak szépen sorjában!
Ahogy a bevezetőben arra utaltam, ebben az epizódban két olyan szál is feltűnt, amit egyértelmű, hogy az írók utólag fűztek bele a sorozatba, és ebből az egyik gyönyörűen működik, a másik viszont… eh. Az előbbi Catherine szála, bár az elején erre is haragudtam. Mármint nem rossz ötlet a szifilisz, mert teljesen reális az előzményeket tekintve, csak hát ha ebben a korban valaki szifiliszes, az biztos halál, és nagyon nem akarom, hogy Catherine-t kiírják. És ehhez kapcsolódik a másik problémám: ahhoz képest, hogy kvázi halálos ítéletről volt itt szó, kifejezetten humorosan álltak a témához. Persze, később kiderül, hogy miért ilyen narrációt választottak a készítők: Catherine-nek nem szifilisze van (így már könnyebb utólag elfogadni a komikus hangvételt). És ez az a csavar, az, hogy mi is okozta Catherine tüneteit, amit tuti utólag raktak a sztoriba, de ettől még remekül működik, és rengeteg lehetőség rejtőzik benne.
A másik szállal már problémáim vannak – ez az, ami szerint lehetséges, hogy Bash felelős Condé és Antoine testvérének haláláért. Ez egyszerűen… erőltetett és felszínes és ráadásul nem halad sehová sem. Antoine folyton mondogatta, hogy biztos, hogy Bash a tettes, ő szúrta hátha Marcust (szó szerint), és nyomozott is az ügyben, és bár a narráció azt mondja nekünk, hogy a király halad is nyomozásában, a történet valójában egy helyben toporog, mivel Antoine semmit sem derít ki azon kívül, hogy Bash tényleg részt vett a háborúban.
De más dolgok is történtek az epizódban: a sírból visszatérő férfi története jelen pillanatban elég feleslegesnek tűnik, ha nem nézzük azt a párhuzamot, amit Bash húz az eset és Kennával való kapcsolata közt, de van egy olyan érzésem, hogy ezt a sztorit még ki fogják fejteni. Apropó, Kenna: azért viszont jár a dicséret az íróknak, amiért kezdik rendezni a sorozat szerelmespárjainak helyzetét. A részben nem csak Kenna és Bash, hanem Francis és Mary és előrelépett kapcsolatában, ami nem kicsit melengette a szívemet. Végre egy kis pozitívum a romantikus színtéren! Persze más fronton maradt a dráma: Narcisse (aki ugyan az utóbbi pár epizódban kicsit ki lett herélve, most megint elég badass volt) ingadozik Claude és Lola közt, miközben Lola meg, Mary kérésére, Condé felé húz – lesznek itt még érdekes dolgok!
Emellett némi politikai játszadozásra is maradt hely: ismét feltűnt az Angliai/Erzsébet-probléma, valamint az is, hogyan játszik bele a dologba Navarre és a vallási háború, és mit ne mondjak, az is kifejezetten tetszik, ahogy ezeket a szálakat csűrik-csavarják. Azért viszont kicsit haragszom, hogy az előző rész utolsó jelenetére nem történt semmi utalás – bár, ennek az epizód történéseinek ismeretében lehet, hogy az is csak Catherine látomása volt.
Rengeteg minden történt ebben az epizódban, és bár nem mindennel voltam tökéletesen megelégedve, azt azért aláírom, hogy végre nem éreztem úgy, mintha túl sok mindent próbáltak volna belezsúfolni a negyvenperces játékidőbe. Úgyhogy lehet, beigazolódik a két héttel ezelőtti jóslatom, és tényleg lesz annyi szufla a sorozatban, hogy fusson még belőle egy harmadik évadra.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
