A második rész lassan, nyugodtan halad egy jól időzített, biztosan épített mederben. Az ötven perces részek nem pörgősek és akciódúsak, inkább a kis dózisokban adagolt információmorzsák tartják fenn a feszültséget. Lestert nem vonják felelősségre felesége megöléséért, egyedül Molly keresi az összefüggést a két egymást követő napon történt három gyilkosság és a rejtélyes, idegen gyilkos között – bár főnöke, Bill (Bob Odenkirk) is próbálja lebeszélni –, és minden gyanúsítás nélkül próbál információt szerezni Lestertől, aki egyre durvább hárításaival magára tereli a figyelmet. Nem keveredik ugyan gyanúba, de nem képes visszatérni az otthonába – ezek szerint mégis van lelkiismeret–furdalása –, ezért öccse, Chaz (Joshua Close) javaslatára átköltözik hozzájuk.
A cselekmény összesen három szálon fut, és ezek között legfeljebb csak felsejlő, még ki nem bontott kapcsolatok mutatkozhatnak. Az első szál Lester és a vele kapcsolatos nyomozás, a második pedig Sam halála körül forog. Két alvilági alak kezd nyomozni a pénzes gyártulajdonos gyilkosa után ugyanolyan szenvtelen profizmussal, mint ahogy Lorne dolgozik. Nem tudják, pontosan kit keressenek, ezért mindenkit kikérdeznek, és ha valaki gyanús nekik, könnyen eltakarítják az útból.
Kiderül, hogy Sam felesége, Gina (Kate Walsh) sem éppen a tökéletes amerikai feleség mintaképe. Egyelőre csak annyit tudunk, hogy a helyi hipermarket–tulajdonos–celeb, Stavros Milos (Oliver Platt) fiával kavar, de biztos vagyok benne, hogy érdekesebb viszonyok és motivációk is megbújnak Gina mögött, amelyekre fokozatosan fény fog derülni. Az események és a karakterek viselkedése egyébként mindent inkább érzékeltet, és a néző intuíciójára bízza a háttérben egyelőre még rejtőzködő indítékok, titkok és kapcsolatok feltérképezését. Az intuíció vagy bejön, vagy nem, de szerintem nagyon izgalmas logikai játéknak ad teret.
A harmadik szálban Lorne megbízást kap, és felkeresi Stavrost, aki zsarolólevelet kapott – a jó régi típusból az újságból kivágott betűkkel, ami inkább viccesnek hat, mint komolynak –, amelyben a zsaroló egy egészen pontos összeget követel, nem pedig kerek számot. Lorne szarkasztikus érzékkel megkéri a hipermarket–tulajdonost, hogy dedikálja nem rég megjelent könyvét azzal az ajánlással, hogy „köszönöm, hogy elkapja a zsarolómat”. Bár az ilyen és hasonló poénok Lorne–on kívül senki mást nem szórakoztatnak, ez nem zavarja őt, mivel egyre jobban érezhető, hogy a móka csak saját magának szól, legyen szó akár gyilkosságról, akár az ő véleménye szerint ostoba emberek bosszantásáról (gondoljunk csak a benzintankba vizelő fiúra).
A második részben újra találkozunk azzal a rendőrrel, Gus Grimlyvel (Colin Hanks), aki az első rész végén elengedte Lorne–t a gyorshajtással, mivel az megzsarolta őt, és nyugodt viselkedése ellenére – vagy éppen azért –látszott rajta, hogy nem viccel. Gus nagyon félti a lányát, Gretát (Joey King), akit egyedül nevel, ezért amikor gyanakodni kezd, nem tudja rászánni magát, hogy elárulja, kit látott, és vajon mit sejt vele kapcsolatban. Legalább most már felsejlik a lehetőség, hogy megtalálják Lorne–t, bár egy ilyen kisvárosban, úgy gondolom, nem kérdés, hogy előbb–utóbb mindenképp le fog bukni.
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Az internet, főleg a Youtube világának kóborlója, macska a holdon, valamint a lélek sötét oldalának kutatója.
