Mi történik, ha Ixi kung fus filmet akar nézni? Nagyjából az, hogy alig talál olyat, amit nem látott – majd amikor végre sikerül, akkor egyszerre sír és mosolyog rajta. Persze ez csak akkor történik meg, ha a film jó, de szerencsére a Shaolin elég jó volt ahhoz, hogy ezt kiváltsa belőlem.
Kezdőjelenetnek a néző kap egy hatalmas csatateret tele holttestekkel, melyeket a szerzetesek igyekeznek ellátni és nyugalomra helyezni. Majd jönnek a vérükkel nem bíró katonák, élükön Hou Chieh-vel és megtörik ezt az amúgy sem idilli képet. Hou Chieh (Andy Lau) a háborúnak él, nem törődik vele, hány ember életébe kerül, neki két dolog fontos: a harc és a győzelem. Persze ennek megvannak a maga előnyei, hiszen ennek köszönhetően egyre feljebb kapaszkodik a ranglétrán. Azonban a saját hataloméhségének köszönhetően fel sem tűnik neki, amikor merényletet szőnek ellene, melyben elveszíti a kislányát, őt magát pedig körözni kezdik. Egy szerzetes (Jackie Chan) talál rá végül, menedéket nyújt neki, megeteti és elviszi a templomba, ahol haldokló kislánya és felesége van.
Miután rádöbben, hogy a saját hibájából veszítette el a gyereket, Hou Chieh szerzetesnek áll. Persze, nem könnyű beilleszkedni, hiszen a papok nem látják őt szívesen rémmtettei után, azonban az apát azon a véleményen van, hogy nem nekik kell megítélniük a férfit. Hamarosan valódi szerzetes válik belőle, megtanul kung fuzni és sikerül beilleszkednie társai közé. A végzet azonban így is utoléri, mikor merénylője, Tsao Man (Nicholas Tse) fülébe jut, hogy nagyon is életben van. A katonák nem tisztelnek semmit, rögtön lerohanják a templomot, hogy elkapják régi vezérüket.
Meglehetősen tanulságos film, bár azt tudni kell róla, hogy még véletlenül sem az lesz a végén a tanulság, amire a néző számít, amikor leül elé – bár ebben a formában még ez sem igaz. Valószínűleg sokan ismerik a mondást, miszerint ha nem vagy képes változtatni, még nem fáj eléggé. Ez a film első tanulsága, még egy felszínes néző is megért belőle ennyit. Aki azonban mélyebbre akar ásni, az rájöhet arra is, hogy itt nincsenek győztesek. Gyönyörű befejezés lenne, a maga módján még így is van happy endje, de kár lenne azt várni, hogy a jó majd győzedelmeskedik. Helyette a csúcsragadozó felfal mindenkit – mert mindig van egy nagyobb hal, a kérdés inkább az, hogy ki hogyan éli ezt meg?
Azért attól függetlenül, hogy imádtam minden percét, korántsem hibátlan. Dominóként elhulló katonák, egyszerre összeeső lovak – mert természetesen, ha vaktában lövöldözünk, tutira úgy eltalálunk valakit, hogy ő is, meg a lova is belehal. Szóval azért vannak itt néha csúfságok. Ezekre jó lett volna odafigyelni, viszont van egy oltári nagy erőssége a filmnek: a sztori. Ezeket a hibákat nagy valószínűséggel mindenki észreveszi, de senki nem akad rajta fenn. Kivéve persze engem, de nekem ez a dolgom. Egyszer egy rosszul varrt cosplayemre mondták azt, hogy „messze nem tökéletes, de a hiányosságokat karakterrel pótoltad”. Na, a Shaolin pont ugyanezt csinálja.
A színészi munka nagyon frankó. Panaszkodhatnék, hogy Jackie Chan nem kapott több szerepet, ha már vele reklámoznak, de én azon a véleményen vagyok, hogy tökéletesen jó volt neki Wudao karaktere. Ő egy végtelenül cuki szereplő a maga kis hibáival, minden néző a szívébe zárja már a megjelenésekor, és nem elhanyagolható, hogy az emberben még így is sikerül azt az érzést kelteni, mint bármelyik korábbi szerepében – ez esetemben az, hogy minden rendben lesz. Andy Lau is remek választás volt a főszerepre, remekül adta a hataloméhes vezért és a szerény szerzetest egyaránt. Ráveszi a nézőt a kedves mosolyával, hogy miközben potyognak a könnyei, elkezdjen teli szájjal vigyorogni. Na, és hát az abszolút kedvencem Nicholas Tse. Ez a pasas úgy néz ki, mint a kedvenc animéim szexi főgonosza – csak épp élőben. Őrült, sötét, hatalomra éhezik és kegyetlen – ráadásul mindez jól is áll neki. Nem egy túlzottan ritka, vagy nehéz szerep, de kétségkívül zseniálisan adta. Nem tudom eldönteni, hogy ha összetalálkoznék vele egy sötét sikátorban, akkor a nyakába ugranék, vagy sikítva elrohannék.
Összességében egy tízes skálán kilencet adnék a Shaolinnak. Megkönnyeztem, mosolyogtam, elgondolkoztam – szerintem mindent elértek a készítők nálam, amit akartak, és ez azért elég dicséretes. Több ilyen filmet szeretnék látni.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gonoszkodó sárkányboszorkány, egyben egyetemista tündérlány. Szeretem a fantasyt, a horrort és a pc játékokat. Őzike forever!
Korábbi cikkek
Film2021-09-12He’s all that
Dráma sorozat2021-02-21Frontier 1. évad
Dráma sorozat2020-07-05Spinning out 1. évad
Akciósorozat2020-04-3010 retro sorozat, amit újranéznénk