A holtsáv pofonegyszerű történet pofonegyszerű logikai ívvel. Nem horrorfilm – rengeteg Stephen King adaptációhoz hasonlóan –, hanem inkább thriller, ami nem különösebben izgalmas és váratlan fordulatokat pláne nem tartalmaz, és az események egymásból következnek, ezért az okra mindig egyértelmű okozat válaszol. A téma ezúttal nem az emberi gonoszság vagy az irracionális félelmekbe való alámerülés, hanem a felelősségtudat, a kötelesség kérdése. Képes–e a médium, aki előre lát eseményeket, tenni valamit, amivel megváltoztathatja őket? Vajon magára vállalhatja a bűn, a halál, a diktatúra megelőzését, ha előre látja, hogy be fognak következni?
Bár érdekes kérdéseket vet fel a film, a válaszok mégis túl magától értetődőek, semmi meglepetés, semmilyen érdekes összefüggés nem társul hozzájuk. A történet szerint a főszereplő, Johnny (Christopher Walken) autóbalesetet szenved, és öt évre kómába esik. Az eltelt időben egykori barátnője, Sarah (Brooke Adams) férjhez ment, és Johnnynak szembe kell néznie édesanyja halálával is. A világ megfeledkezett róla, hogy ő valaha is élt, új életében egyetlen bizalmasa, mondhatni barátja az orvosa, Sam (Herbert Lom) lesz. Kiderül, hogy a kóma után médiumi képességekre tett szert: ha valakivel kezet fog, lát valami fontosat az illetővel kapcsolatban, ami vagy egy jelen–vagy múltbeli probléma rendezésére vonatkozik, vagy a jövő eseményeit vetíti előre.
Johnny a lehető legkülönfélébb problémákat segít megoldani, az emberek pedig megrohamozzák, de egy tragikus végkimenetelű hajtóvadászat után inkább visszavonul, és letesz arról, hogy mindenki megmentője legyen. Képessége ezután sem hagyja nyugodni, és úgy tűnik, nem szabadulhat az azzal járó felelősség alól. Mivel olyan dolgokat is lát, amelyeket mások nem, egyedül ő képes megakadályozni, hogy az események bekövetkezzenek. A látomásaiban van egy bizonyos „holtsáv”, egy részlet, amely homályos marad, és lehetővé teszi, hogy a jövőt meg lehessen változtatni. Ezért aztán, mikor Johnnynak látomása támad egy elég sekélyesen felvázolt gonosz, önkényuralmi vágyakat hajszoló politikusról, Greg Stillsonról (Martin Sheen), egyedül ő tudja, mit művelne a világgal a jelen legnépszerűbb képviselőjelöltje.
Itt megmutatkozik egy ellentmondás: a jövőt meg lehet változtatni, vagyis nincs „sors”, ami a szereplőket mindenképpen eléri, éppen ez a lényege a holtsávnak, másrészt viszont Johnny végzetszerűen cselekszik, nincs más választása, ezt bizonyítja, hogy minden egyes döntése csak látszólagos döntés, és ha nem mások megvédése mellett döntene, semmi értelme nem lenne a visszakapott életének a médiumi képességgel együtt. Ha a főszereplő nem a sors irányításában cselekedne, nem lenne semmi tétje a filmek, és minden esemény értelmetlen maradna. Nem lehet egyszerre azt mondani, hogy van sors és hogy nincs, A holtsáv viszont erre vállalkozik, nem sok sikerrel.
A szereplők is laposak maradnak, a közöttük lévő viszonyok pedig tisztázatlanok. Johnny anyja ok és következmények nélkül hal meg, a halála semmire nincs hatással, még fia érzelmi döntéseit sem befolyásolja, és sehogyan sem kapcsolódik a cselekményhez. A főszereplő és egykori barátnője között sem lehet megmondani, hogy mi miért történik. A kapcsolatuk lezáratlan, de valahogy ennek sincs semmi jelentősége a végkimenetel szempontjából. A téma sem tartogat sok újat, a jövő megváltoztatása régi és sokszor átgondolt, millió filmben, sorozatban, regényben feldolgozott kérdés, de A holtsáv messze nem tartozik a legjobb feldolgozások közé.
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Az internet, főleg a Youtube világának kóborlója, macska a holdon, valamint a lélek sötét oldalának kutatója.
Trackback/Pingback