Manapság a vámpíroknak elég rossz a renoméjuk, és egészen másmilyen módon, mint a nyolcvanas- kilencvenes években. Azonban van arra remény, hogy az igazi, vérszomjas vámpírok végre visszakapják az őket megillető helyüket a horror történetekben, erre pedig nincs is jobb példa a 30 nap éjszakánál. Ezúttal egy képregény adaptációval van dolgunk, ahol nem más látta el a produceri feladatokat, mint az Evil Dead megalkotója, Sam Raimi.
Alaszka legészakiabb lakott részén található egy aprócska kisváros, melynek lakói minden évben egy igen hosszú, harminc napig tartó éjszakát szenvednek át. Legtöbbjük ilyenkor elhagyja a várost, de sokan vannak, akik minden évben maradnak otthonaikban, és mesterséges fényekre bízzák magukat. Stella (Melissa George) azok között van, akik el kívánják hagyni a várost erre a hosszú éjszakára, ám valami mindig útját állja ebben: hol a volt kedvese, a helyi seriff, Eben (Josh Hartnett) kérleli, hogy ne menjen, hol egy furcsa körülmények között elakadt autót kell kimentenie. De nem ezek a legszokatlanabbak események mostanság a hosszú éjszaka előtt: valakik ellopták az összes műholdas telefont és megrongálták őket, valamint elrontották a városka helikopterét.
A helyiek még nem tudják, hogy otthonukat nem más szemelte ki préda gyanánt, mint egy vámpírhorda, melynek vezetője Marlow (Danny Huston), aki úgy tervezte, a sötétség leple alatt remekül fognak szórakozni társaival, miközben még jól is laknak – csak hát ebbe a helyieknek is lesz beleszólásuk, de leginkább Stellának és ex-férjének, Ebennek.
A film több címen is fut kis hazánkban – nem nagyon értem miért: én 30 nap éjszaka néven ismerem, de az IMDb szerint a cím A sötétség 30 napja, ráadásul a film nem összekeverendő a 30 nap éjszaka: Sötét napokkal, ami egy 2010-es alkotás, és az imént boncolgatott film kevésbé jól sikerült folytatása. Míg az első filmben pazarul és már-már művészien használták a havas táj és a sötétség adta lehetőségeket, addig a folytatás már mindent elbagatelizált.
Mivel nagy vámpírrajongó vagyok – amiben persze nem kis szerepe van a Buffy, a vámpírok rémének – öröm látnom, hogy az Alkonyat csili-vili vámpírjai mellett még akadtak olyanok, akik igazi és vérszomjas szörnyetegekként látják őket. Ebben mondjuk az a vicc, hogy az Alkonyat a 30 nap éjszaka után egy évvel készült, de ezt valószínűleg megint csak én találom viccesnek. Igen, itt a vámpírok vérszomjasak, brutálisak és nem kímélik az embereket, igazi ösztönlényekként vannak bemutatva, ám azért arra is ügyeltek az alkotók, hogy jellemük nem csak ebből a durvaságból áll.
A főszereplőkre sem lehet panasz, hiszen okosan és logikusan cselekszenek, megtesznek mindent a túlélésükért, és olykor hibákat követnek el, bár az adott helyzetben, ekkora nyomás alatt ez teljesen ésszerű és hihető. Piros pont jár az íróknak, mert a horrorfilmek legtöbbje ott bukik el, hogy a főszereplők fájóan ostobák, így szinte haláluk előre elkönyvelhető, ám szerencsére itt ennek pont az ellenkezője történik. A mellékszereplőket is könnyű megkedvelni, és bizony a haláluk is kellően szívbemarkoló, ráadásul még a szintén szokásos teátrális vonal is mellőzve lett.
A 30 nap éjszaka egy jó horror film, okos, ötletes és élvezhető, de van egy szomorú hírem: nem készítettek hozzá magyar szinkront, így csak eredeti, angol nyelven lehet megtekinteni – bár a fővámpír olasz akcentusa kárpótol minket mindenért.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback