A klasszikus kriminek tulajdonképpen két válfaja van: a whodunnit és a howcatchem/howdunnit – az előbbinél a hangsúly az elkövető személyének felfedésén, az utóbbinál a bűntett bizonyításán van. Persze ez nem jelenti azt, hogy a két alkategória ne keveredhetne, és az I, Witnessben pont ez is történik.
Castle-t felkeresi egy régi iskolatársa, Eva Whitfield (Brianna Brown), aki attól tart, férje, Cole (Ivan Sergei) megcsalja őt, és ezért megkéri Ricket, nézzen utána a dolognak. Castle elég hamar fényt is derít a viszonyra, ám mikor este a nő kérésére elviszi a légyottról készült fotókat a nő lakására szemtanúja lesz, ahogy Cole megöli feleségét, majd pedig megpróbálja eltűntetni a hullát. Castle követi a férfit az erdőbe, ám az elkövető észreveszi és leüti. Mikor magához tér, Rick mindent megtesz, hogy bebizonyítsa Cole bűnösségét – amiben Kate is partner, főleg úgy, hogy Gates éppen szabadságon van –, ám a házban semmi nyomát nem találják a gyilkosságnak, és a férfinak alibije is van. Eközben Ryan és Jenny közös sítúrára készül Espóval, amit még azelőtt szerveztek le, hogy Espo és Lanie szakított, így hát most Ryan mindent megtesz, hogy partnert szerezzen barátjának az útra, akár akarja ezt Javier, akár nem.
Ez is tipikusan olyan epizód – például a Castle, P.I.-jal szembeállítva –, ahol a tényleges központi szerepet a nyomozás tölti be, miközben a kevésbé emlékezetes mellékszálak és a humor a háttérbe szorul. Ám ez egyáltalán nem probléma, mivel a sztori érdekes, és nagyon ügyes karakterépítő vonzata is van.
Mondjuk bevallom, az elején kicsit féltem, mivel úgy voltam vele, hogy a történetnek mindössze két kimenetele lehet: vagy az, amire először gondolunk, hogy Cole tényleg megölte feleségét, majd pedig eltűntette a nyomokat, vagy ami idővel Ricknek és nekem is eszembe jutott, mégpedig hogy Eva megrendezte az egészet, hogy kijátssza a férjét, és ehhez felhasználta Ricket. Jelzem, megvoltak a nyomok: első találkozásokkor Eva említette, hogy a férje anno házassági szerződést írattatott vele alá, láttuk, hogy be van kötözve a tenyere, ami vágásból származhatott az a vér, amit a rendőrök a konyhában találtak – szóval végig szépen el voltak hintve a nyomok, amik utalhattak erre is, arra is.
Ám aztán jött egy fordulat, aztán még egy, és még egy, és hirtelen sokkal több lehetőséggel találtuk szembe magunkat – vagyis az írók fogták az igencsak egyértelmű ügyet, és addig csavarták, amíg minden kiszámíthatóságot kifacsartak belőle. Na, jó, ez így nem igaz – bár a végkimenetel olyan, amire a sztori elején egyáltalán nem számítanánk, az epizód folyamán szépen felhasználjuk az összes lehetséges gyanúsítottat, így mire végre lekerül a lepel a tettesről – akinek amúgy az indítékával nem vagyok egészen megelégedve, bár biztos vagyok benne, hogy vannak ilyen beteg emberek –, addig az már nem igazán lep meg minket, szimplán azért, mert nem marad más választási lehetőségünk.
Ami viszont végig nagyon szép motívum, hogy Kate a kezdetektől fogva kiáll Castle mellett, és ez azt is jelentette – Gates távollétében –, hogy bár ideiglenesen, de többé-kevésbé visszaállt a régi dinamika a csapatban. Ám Kate támogatása nem csak abban merült ki, hogy segített a nyomozásban, hanem jó feleségként/partnerként lelki támaszt nyújtott férjének, mikor az megingott előbb annak súlya alatt, hogy nem tudta megvédeni régi ismerősét, majd pedig amiatt, hogy hagyta magát megvezetni. Azt is jó látni, hogy még mindig dúl köztük a láv és tartanak a mézeshetek, amit az utóbbi pár epizódban a szokottnál több összebújással és szexuális utalással ábrázolnak az írók, ami miatt egyáltalán nem panaszkodom.
Ezeken felül még ott van az Espo és Ryan közti mellékszál, ami bár édes és nagyon jellemző a két karakterre, azért kicsit elveszik az epizód sodrásában. A melléksztori három jelenetből áll, ami szépen építi fel a történet ívét, az egész nagyon ötletes és a maga nemében cuki is – főleg Espo bosszúja –, de annyira nem fogott meg, hogy nagyon lelkendezni tudjak érte, ami persze főleg abból ered, hogy én is, mint a legtöbb néző, gyarló teremtmény vagyok, és bár imádom a srácokat, a Kate és Rick közti mellékszálakat jobban kedvelem.
A múlt heti résznél mindenképpen emlékezetesebb volt ez az epizód, leginkább az ügyesen csavart nyomozás és Rick belső vívódása miatt, ám az igazán emlékezetes pillanatok azért még innen is hiányoztak. És hogy mi vár ránk a jövő héten? A jöv héten, kérem szépen, meg fogunk halni, ugyanis érkezik a szokott duplarész első fele, amiben visszatér 3XK és Nieman doktornő.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.