A múltkori Kill la Kill nézése után naivan azt hittem, hogy ennél elmebetegebb animét nem fogok már egyszer látni – aztán megtaláltam a Torikot. Ez az anime tipikus iskolapéldája annak, hogy lehet, első ránézésre nem túl ígéretes (sőt, elég bizarr), viszont a folytatás garantáltan kárpótol érte.
Történetünk egy olyan világban játszódik, ahol az étel minden – szó szerint. Nem lehet látni ruhaboltot húspult nélkül, kajastandok, és világ legrangosabbnak minősülő emberei is az országok vezetése mellett séfek. Változatos az állat-és növényvilág, szinte nincs olyan dolog, ami ne lenne ehető, és persze vannak olyan bátor emberek, akik le is vadásszák az értékesebb prédákat :ők az Íz Vadászok. Közülük kerül ki főhősünk Toriko, aki nemcsak remek Íz Vadász, hanem egyike a Négy Mennyei Királynak, akik ráadásul még roppant nagy és egyedi erővel rendelkeznek, amik messze nem olyan mitikusak, mint a hasonló témájú animékben, de attól ezerszer hatásosabbak. Hozzá csatlakozik egy első osztályú séf, Komatsu, hogy változatos kalandok részese legyen Toriko és társai oldalán, de fogalma sincs a fiatal konyhatündérnek, hogy ezzel mennyi bajt zúdított a fejére.
Hol is kezdjem? Először is: ez az az anime, amiben minden férfi bodybuilder, és minél öregebb, annál izmosabb és tökösebb. Másodszor: a Toriko biztos, hogy sokak elhízását fogja okozni, ugyanis nem lehet végignézni egy részt belőle anélkül, hogy ne kezdjen a néző maga is az evésbe. Visszatérve az első pontra: ugye a főhősök kilencvenkilenc százaléka férfi (még a nagyon tág főbb szereplők közül is csak 5 nőt tudok említeni), és ez még nem ijesztett meg anno – az első rész nézésekor – de ezt a kajás témát én eléggé elmebeteg eszmefuttatásnak tudtam be – aztán megnéztem a rákövetkező részeket, és nem bírtam vele leállni. Nem is történet a legérdekesebb, hanem a szereplők, kezdve a Toriko&Komatsu párostól, a másik három Mennyei Királyon (Sunny, Coco és Zebra) át, egészen a főgonosz szervezet szerepében tetszelgő Gourmet Corp.-al bezárólag. Mindenütt van egy érdekes arc, és vele együtt egy érdekes felfedezni való hozzávaló.
Ha már hozzávalók: a Toriko a szó minden definíciójában gigantikus, és elképesztően finom étkekkel kényezteti a nézőt (a szemét legalábbis), de Japán ismét hű önmagához, a hagyománytisztelet terén. Ugyanis senki nem (kivéve Zebra) áll le egyből zabálni, mint kedves földtúró állatkáink, hanem összecsapják kezüket, és hálát adnak az eléjük került ételért. Hiszen a jó étkezés nem csak arra jó, hogy megtömjük a hasunkat, hanem hogy együtt legyünk másokkal, és az asztal mellett közösen éljünk át, egy valószínűleg felejthetetlen élményt.
A Toriko képes volt arra, hogy félretegyem az első pillanatban kialakult ellenszenvemet, mert ő felállt, leporolta magát, és bebizonyította nekem, hogy egy élvezhető, szerethető anime, a shouen műfaj minden kötelező jellegével nyakon öntve. Szóval csak annyit mondok: Itadakimasu!
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback