A Shakespeare-drámák még hazánkban is elég nagy népszerűségnek örvendenek, ám talán az Egyesült Királyságban van a legnagyobb hagyománya a Shakespeare-adaptációknak, és ott aztán tényleg akad minden: számtalan színdarab, film és széria látott már napvilágot a szigetországban mind modernizált, mind korhű köntösben. A The Hollow Crown című sorozat is a híres angol író történelmi drámáit dolgozza fel, méghozzá száz százalékig a korszakhoz és a szövegkönyhöz alkalmazkodva.
Az első szezon három király, II. Richárd (Ben Whishaw), IV. Henrik (Jeremy Irons) és V. Henrik (Tom Hiddleston) történetét követi végig, ezek közül IV. Henriké két részre lett szedve, tehát így négy epizód lett ez az évad. Mindegyik uralkodó sztoriját nem akarom ismertetni, mert rettenetesen hosszúak, viszont nagy általánosságban el lehet mondani, hogy koronázásuk pillanatától láthatjuk ezeket a nemes férfiakat egészen addig, míg hatalmuk valahogy ki nem csúszik a kezük közül – ki megőrül, kinek betegség lesz a végzete, de olyan is előfordul, hogy egyszerre mindkét baj megesik vele. Általában egy csata is kitör időközben: II. Richárd idejében belviszályok dúlnak, IV. Henrik uralkodása alatt Skóciában tör ki egy felkelés, V. Henriknek pedig a franciákkal gyűlik meg a baja – eme konfliktusokat meg ki-ki saját taktikája szerint oldja meg, ki több, ki kevesebb sikerrel.
Az elején szeretném leszögezni, hogy ez a négy nagyepizód (mert hogy minden rész nagyjából kétórás) egyáltalán nem való tipikus esti, popcorn majszoló mozizáshoz, mert ahhoz rettenetesen tömények. Kezdetnek ott van a tény, hogy a színészek egy az egyben a drámák szövegét mondják, tehát aki nincs tisztában a shakespeare-i angollal, az egy szót sem fog érteni az egészből. Másrészt pedig négy tragédiáról van szó, tehát szörnyűségre csak még több szörnyűség jön. Aki netalántán van olyan elvetemült, hogy az egészet egyben végignézze, annak körülbelül nyolc órányi velős szörnyűséghalmazzal kell szembenéznie, amiben egyedül V. Henrik hercegkori jelenetei okoznak egy kis felüdülést a harmadik epizódban.
Aki azonban a fent említett nehézségeken túl tud jutni, és bírja a középkort, az szerintem jól fog szórakozni. A színészek játékára abszolút nem lehet panasz, mindenki hitelesen hozza a karakterét, még az alacsony rangú embereket játszó mellékszereplők is. Külön kiemelném Ben Whishaw Richárdját, akinek megjelenése egyszerre kecses, tekintélyt parancsoló és sokszor már-már angyali, ugyanakkor rendkívül szánalomra méltó és gyenge is. Amit pedig a legutolsó monológjában leművelt, attól egyszerre borsódzott a hátam és lett könnyes a szemem. Jeremy Irons királya is zseniális, de igazából számomra Tom Hiddleston vitte a pálmát. A színész hírhedten imádja a Shakespeare-darabokat, és ez látszik rajta, hiszen az ő szájából még a legnyakatekertebb és legékesebb mondatok is abszolút természetesnek hatottak.
A kosztümök is gyönyörűek és korhűk, a csatajelenetek kellőképpen véresek és dicsőségesek – igazából rosszat nem tudok mondani erről a sorozatról, viszont a korábbi intelmeim még mindig érvényesek: a The Hollow Crown nem alkalmas egy lusta mozidélutánra vagy esti levezetésnek egy melós nap után. Leginkább anglisztikásoknak vagy történelem-fanoknak ajánlanám, vagy e két típus keverékének.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
