Fura kis sorozat a The Knights of Prosperity, egyszerre humoros, kritikus, foglalkozik a kisemberek problémáival, és megmutatja, hogy semmi sem az, aminek látszik.
Eugene Gurkin (Donal Logue) mindig is arról álmodott, hogy nyit egy saját kocsmát, ám ezt az álmát húsz év alatt nem sikerült valóra váltania, miközben egy lyukban él, és közvécéket takarít két munkatársával, Squatch-csal (Lenny Venito), és Jonesyval (Arthur French). Jonesy munka közben hal meg, temetésén pedig kizárólag munkatársai vesznek részt, ez pedig rádöbbenti Eugene-t arra, hogy ideje változtatnia az életén. Először kölcsönért folyamodik, ám se képesítése, se tapasztalata, se tőkéje nincsen, ezért gyorsan ki is penderítik onnan. Egy tévéműsor láttán azonban megszállja Eugene-t az ihlet: ki kell rabolni egy hírességet, hiszen nekik annyi pénzük van, hogy észre sem veszik, választása pedig a rocklegenda, Mick Jagger lakására esik.
Eugene összehívja az utca kisemberét egy össznépi találkozóra – nem sokan maradnak mellette a terv hallatán, de szerencsére akadnak olyanok, akik szintén változtatni akarnának életükön. Squatch természetesen azonnal barátja mellé szegődik az akcióban, de csatlakozik hozzájuk a raktárak éjszakai őrzője, Rockefellet Butts (Kevin Michael Richardson), az indiai taxis, Gourishankar Subramaniam (Maz Jobrani), akit mindenki Garynek hív, utóbbi pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve felvesz egy frissdiplomás gyakornokot, Louis Plunkot (Josh Grisetti), aki az elején még úgy tudja, hogy filmet forgatnak. Eugene azonban nem tudja tartani száját a reggelizőben a csinos Esperanza (Sofia Vergara) előtt, és elkotyogja neki a nagy tervet, mire a hölgy is csatlakozik a csipet-csapathoz. És mivel a terv már megvan, szinte gyerekjáték lesz betörni Mick Jaggerhez, és kifosztani – szinte.
Sajnos csak egy évadot élt meg a Raboljuk ki Mick Jaggert!, pedig igazi kuriózum a sitcomok világában, ugyanis egy ritkán halható hangon szólalt meg: a kisemberekén. A főszereplők dolgozó emberek, akik sokkal többre vágytak az élettől, ám mégis megfeneklettek a középszerűség szürke mélyedésében – Eugene pedig ebből nyújt kiutat, bár nem éppen úgy, ahogyan azt elsőnek gondolta.
A csapat terve, hogy kifosszanak valakit igazából nem sok utánajáráson alapszik, ám epizódról-epizódra közelebb kerülnek a célhoz, megacélosodik jellemük és kialakul közöttük egy bajtársi kapocs, méghozzá olyan fajta, ami nem terem minden bokorban. És itt az igazi csavar a történetben, amivel lenyűgöztek az alkotók: bár a társaság azt hiszi, majd a pénz menti meg őket önnön életük sivárságától, valójában a közös beszélgetések, az izgalom és a csapatszellem az, ami kirántja őket. Mindegyikük tanul valami igazán fontosat és egyedit, ugyanakkor kemény társadalomkritikát is felmutatnak, amik igen ügyesen bújnak meg a poénok között.
A sorozat szinte mindent pellengérre állít: szexizmus, rasszizmus, homofóbia – teszi mindezt eredeti és színvonalas stílusban, többek között ezért is kár, hogy kevesen ismerik, és hogy nem kapott több évadot ez a rövidke gyöngyszem. A szereplők kölcsönhatásban vannak egymással és környezetükkel, személyiségük folyamatosan változik, ugyanakkor nem csak pozitív, hanem negatív irányba is – ami különösen azért érdekes, mert ilyen apróságokra nem szoktak mindenhol figyelni.
A Raboljuk ki Mick Jaggert! egy igazi vicces tanulság és bölcselet gyűjtemény, ami szokatlan egy vígjátéksorozattól, ám pont ez teszi különlegessé, hogy úgy tanít meg hétköznapi, szinte már elfeledett dolgokra, hogy közben megnevettet. De a legnagyobb tanulság, hogy ki kell állni önmagunkért, méghozzá közösen, és megváltozik a világ.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
