Nem lett volna rossz film a Z világháború, ha az alkotók képesek lettek volna eldönteni, mit is akarnak elérni: realisztikus drámát, sokkolóan erős társadalomkritikát, látványos akciót, vagy unalmas családi sziruplevest. Nem azt mondom, hogy ezt a négy elemet ne lehetne ötvözni, ám ez eddig még csak nagyon kevés filmnek sikerült, és Max Brooks könyvének adaptációja nem egy ezek közül. Nagyon nem.

Gerry Lane (Brad Pitt) éli az amerikai álmot szerető feleségével, Karennel (Mireille Enos) és két kislányával. A mentális betegséggel – ami szerintem PTSD akart lenni, csak kidolgozatlan – küzdő férfi, mint volt ENSZ alkalmazott durva dolgokat látott, így most kissé visszavonultan él a családjának, ám a világ a feje tetejére áll. A csúcsforgalomba ragadva ugyanis azt látja a család, amint emberek tépik (szó szerint) darabokra egymást, miközben autók és kamionok rohannak egymásba. Valami elszabadult, ami dühöngő és kontrollálatlan szörnyetegekké változtatja az embereket. Gerryt visszarendelik az ENSZ-be, hogy tapasztalatával és különös látásmódjával segítsen megtalálni a téboly okát, és egy csapat segítségével találja meg az ellenszert. Miután a férfi leküzdi pánikrohamait, cselekedni kezd, biztonságba helyezi családját, és bejárván a világot pontról-pontra deríti fel a járvány eredetét.

Az amúgy kőkemény izgalmakat ígérő Z világháború néhány csúcsjelenetet leszámítva egy lassan hömpölygő heroikus eposz, ami a főszereplő Gerry Lane-ből egy mindent látó és mindenhez értő hőst fabrikál, miközben a történet mindent megtesz annak érdekében, hogy realisztikus maradjon – csakhogy ez nem megy neki. Gerry pánikrohamai azon túl, hogy zavaróak, még bántóan élettelenek és rosszul bemutatottak – én elhiszem, hogy a PTSD-t akarták ezzel bemutatni, csakhogy elbagatellizálták ennek a súlyos mentális betegségnek az emberi életre gyakorolt befolyását.

A film gyakorlatilag a főszereplőn bukik el, mert a körülötte lévő emberek okosan és logikusan tevékenykednek, különösen az izraeli területen lezajlott diplomáciai és oknyomozói tevékenységek azok, amik lenyűgöztek. Az ördög ügyvédjének szerepét, vagyis a tízedik vezető kutakodását igen ügyesen és stílusosan vitték bele a történetbe, ami sokat emelt a film minőségén, csak hát nem eleget. Emellett övezetben hadakozó két fél táncáért jár a piros pont, de valójában ennek sincsen semmi alapja, pusztán a film marketingje miatt kapott helyet. A katonanő, Segan (Daniella Kertesz) megmentése is kizárólag azért kerülhetett bele a filmbe, hogy ezáltal még magasztosabbá és fennköltebbé tegyék a főszereplőt. A repülős jelenetsor pedig gagyi és felesleges volt, azon kívül, hogy még tökösebb csávóként mutatja be Brad Pittet, valójában a történethez nem tett hozzá.

A probléma megoldása minden nézőnek kábé öt másodpercébe került, de a csoda-szuper-hiper-főhős-Bradd Pittnek ez majd’ egy órájába tellett. Ráadásul az egészet a sci-fik szokásos hibájával, a mindenhez értő tudóssal oldották meg, aki esetünkben nem is tudós, de ez persze ne zavarjon senkit. Szomorú vagyok, mert Max Brooks könyvének alapanyagából bőven ki lehetett volna hozni egy sokkal keményebb, társadalomkritikusabb művet is, vagy csak el kellett volna hagyni az erre tett, erőtlen próbálgatást, és egy sima zombi-akciófilmet rendezni.

A legkeményebb dolgot irományom végére hagytam: jön a folytatás!

Szerző

Catleen

Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Korábbi cikkek

• Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
• Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
• Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
• IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!