A duplaepizódos kezdés után robog tovább a 12 Monkeys. Bár továbbra is igaz, hogy a sorozat kicsit sótlan, az új részben leheletnyi javulás érezhető a karakterek tekintetében.
Cole és Cassandra Railly felkutatják az orvost, aki Goines szerint kijutott a „sötét szobából”. Az illető, Henri Toussaint (Lyriq Bent), Railly egyik volt munkatársa – Haitin dolgoztak együtt 2014-ben, egy járvány megfékezésén. Kiderül, hogy Henri sosem jutott haza, még Haitin megölték, így Cole visszamegy 2014-be, hogy kihallgassa. Közben a jelenben külső veszély fenyegeti a központot, ahol az időgépet rejtegetik – Cole és Ramse régi portyázó csapata kinézi magának a helyet.
A történet az időutazás által egyre több helyen kapcsolódik vissza önmagába, ami határozottan kezd érdekes lenni. Például, Cole 2014-ben felismeri a magas, rémisztő férfit, aki meggyilkolta Railly barátját, de az nem ismeri fel őt. Viszont később (az előző részben), amikor Cole először fut össze vele, erre az esetre utal „korábbi találkozás” címén. És persze arra is oda kell figyelni, hogy Cole ne akadályozza meg a 2015-ös eseményeket, így ezúttal tényleg nem léphet kapcsolatba Raillyvel, különben senki sem menti meg, amikor meglövik. Alakul ez.
A Cassandra Complex azonban még így sem a történetben erős, hanem a karakterrajzban. A 2014-es eseményekkel betekintést nyerhetünk Railly sötét időszakába, ami a Cole-al való legelső találkozást követte. Először a paranoia, aztán a bűntudat nehezedik rá tonnás súllyal, ami persze nem valami vidám, de legalább kikerekíti a karaktert. Amanda Scull nagyot játszik, Lyriq Bent pedig jó partner ehhez – megkapó szereplő az elhivatott orvos, akit bár üldöznek, folytatja a gyógyítást. Futó kalandját Raillyvel kicsit légből kapottnak éreztem, de végül is nem volt zavaró.
Mindeközben a jelenben (2043-ban) van egy kis feszültség a bázison. Az időutazás projekt vezetőiről továbbra sem tudunk sokat, a tanácskozásukat csak pár percig mutatják, amiért nagy kár – egyedül Jonesnak van saját hangja, de még róla sem tudjuk, honnan jött és ki ő, nem beszélve a többi rejtélyes férfiakról, akikkel irányítja a programot. Ehelyett azt figyelhetjük, hogyan marakodik Ramse a bázis egyik katonájával, Whitleyval (Demore Barnes), ami nem túl érdekes, egészen addig, amíg meg nem jelenik Max (Romina D’Ugo), egy ismerős a portyázós időkből. Bár jó kis feszültségforrás lehet a külső veszély, ez a szál még mindig túlságosan Walking Dead utánérzés nekem, és annak sem valami jó. Nem igazán lehet együtt érezni Ramsevel, egyelőre elég lapos karakter, és mint mondtam, a bázison belül élőkről sem tudunk eleget ahhoz, hogy bárkiért izguljunk. Ráadásul még ott van az is, hogy ha Cole sikerrel jár, az egész törlődik szóval kérdéses, mennyire lehet komolyan venni bármit, ami történik.
Tulajdonképpen jó rész volt a Cassandra Complex, főleg Railly és Henri szempontjából, de a 12 Monkeysból még mindig hiányzik valami, ami egyedi ízt adna neki.
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Lélekben nyugdíjas angol öregúr, félig vulkáni – suttogó falak és nyikorgó ajtók rajongója. Álommunka: Superman és/vagy nagymama szelleme.
