Ez tipikusan az a fajta epizód, amit megnéz az ember, konstatálja, hogy oké, aztán másnapra már el is felejti, amit látott.
Sheldon megakad a munkájában, ezért előbb úgy dönt, hogy az áttörés érdekében kialakítja a tökéletes munkakörnyezetet, majd mikor ez nem válik be, a visszájára fordítja a dolgokat, és mindent megtesz, hogy stresszhelyzetbe helyezze magát: zavaró hangokból mixet készít, Amyvel megfigyelteti az agyhullámait, hogy rájöjjön, mi is idegesíti fel, próbál a lányokkal „lányos” témákról beszélgetni, és a srácokat is megkéri, hogy mindenben mondjanak neki ellen. Mindeközben Howard új játékot talál ki, az Emily vagy Fahéjat, amiből abból áll, hogy idéz valamit Rajtól, a játékosoknak pedig ki kell találnia, hogy a férfi azt a barátnőjének vagy a kutyájának mondta.
Alaphelyzetben nem rossz rész ez – legalábbis semmi fájdalmas hülyeség nem volt benne –, csak egyszerűen lapos. Sheldon kiakadása aranyos, viszont már nem egyszer volt ilyen agymenése, és máskor viccesebben csinálta: úszása a labdagödörben, próbálkozása, hogy megtanuljon vezetni, lámpaláza, vagy mikor új szakterületet keresett, mind-mind klasszikus pillanat, ám ami ebben az epizódban történt, nos… Nos, abból nem hiszem, hogy bármi is klasszikus lesz.
Jó-jó, az, hogy főkötőre emlékeztető agyhullám-vizsgáló sapkában mászkált az epizód cirka felében egészen cuki volt, de összességében a viselkedése a rész végére már inkább zavaró volt, semmint szórakoztató. Bár egy-két jó pillanata így is volt, mint például mikor kipróbálta a hangszűrű fejhallgatóját vagy az agyhullám-vizsgálat Amyvel. A Taylor Swift-utalás pedig különösen kedves volt számomra.
A másik szál Howard és Raj között húzódik, és bár értem én, hogy mit akartak ebből kihozni az alkotók, sajnos ezzel megint visszasüllyesztették Howardot arra a szintre, amit az előző évad vége felé produkált – vagyis már megint színtisztán szemét volt Raj irányába. Vágom, hogy viccesnek szánták azt, hogy a srácok azon poénkodnak, hogy Raj ugyanúgy beszél a kutyájához, mint Emilyhez, de sajnos a végeredmény nem ez lett. Könnyed humor helyett eme mellékszál szemétkedésbe fulladt, ráadásul már úgy a második-harmadik idézetnél ellaposodott. Persze lehet, hogy bennem van a baj, amiért nem találom viccesnek azt, ha egy baráti társaság tagjai nyíltan rosszindulatúan bánnak valaki olyannal, akiről azt állítják, szeretik.
Viszont ennek kapcsán szeretném kiemelni, hogy bármennyire is parának tartom néha Emilyt, azért örültem neki, hogy az epizód végén ismét feltűnt, és nagyon jól esett, hogy kiállt Raj mellett és teljesen pozitívan állt ahhoz, hogy barátja ennyire szereti a kutyáját, még ha ez diszfunkcionális kapcsolatba is fullad. Nem tudom, mit szánnak neki a közel-távoljövőben az írók, de ettől függetlenül még kíváncsi lennék rá, Emily hogyan illeszkedne be a bandába, ha állandó karakterré léptetnék elő.
Nem ez volt a kedvenc részem – messze nem –, de azt aláírom, hogy volt benne pár emlékezetes pillanat. Az utóbbi két hétben megfosztattok minket kedvenc kockáinktól, viszont a jövő héten már jön is a következő rész, amivel viszont valószínűleg meg fognak könnyeztetni az írók, mivel a leírás alapján ebben az epizódban fognak megemlékezni Carol Ann Susira, és tesznek majd pontot karaktere történetének végére.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
