Nem lett volna olyan rossz ez a film, ha nem a korábbi, 1990-es, Arnold Schwarzenegger nevével fémjelzett Emlékmás elemeit próbálja meg majmolni, hanem egy teljesen önálló világot teremt – de úgy a kutya sem nézte volna meg a mozikban. Íme a történet arról a történetről, ami egy korábbi történetből született.
A huszonegyedik század végén, miután az emberiség egy része elpusztult a vegyszerek háborújában, a világ két részre szakadt: az Egyesült Britanniai Föderációra és a Kolóniára. Douglas Quaid (Colin Farrell) egyszerű munkás, aki egy aprócska lakásban él feleségével, a nála sokkal jobb körülmények közül érkező Lorival (Kate Beckinsale), ám a családi idillt Quaid egy nagyon is ártalmatlannak tűnő döntése végérvényesen megbolygatja. A Recall nevű cég álmokat vált valóra, azokat behelyezi az ember elméjébe, így olyan, mintha azt az alany átélte volna azokat. Quaid is egy ilyen „kalandra” vállalkozik, hogy kiheverje a kaotikus, mocskos. túlnépesedéstől szenvedő valóságot, még akkor is, ha ez csupán illúzió. Ám az emlékelhelyezés során rátámadnak a férfira, és kémnek titulálva elfogják, ám csodával határos módon megmenti őt Melina (Jessica Biel), az ellenállás egyik katonája, aki a Kolónián élők elnyomása ellen küzd.
Melina felnyitja Quaid, vagyis Hauser szemét arra, hogy ő valóban egy szupertitkos kém, akit korábban elraboltak és kitörölték a régi emlékeit, mivel előtte ő volt az elnyomó hatalom elleni lázadás kulcsfigurája, aki mint vezéralak újra fel tudja támasztani az ellenállást. Ehhez azonban meg kell küzdenie feleségével, a kétellyel, hogy mindez csupán álom, és egy olyan össznépi hajtóvadászattal, ami elől talán nincs menekvés.
Óhatatlanul is össze kell hasonlítanom a 2012-es Az emlékmást az 1990-es verzióval, aminek pont az volt a legnagyobb erénye, hogy a főszereplőnek minden jelenetben kétsége támadt önmagát és a valóságot illetően, és bár voltak arra utaló jelek, hogy valójában Quaid vagy Hauser az igazi személy, ezt mégsem lehetett száz százalékig eldönteni. Viszont a remake- ből kiöltek szinte minden álom és valóság közötti kételyt, és annyira leegyszerűsítették a történetet, hogy az már-már a gagyi határát súrolja – ha ezt az eredeti novella írója, Philip K. Dick látta volna…
A film története nemhogy apróbb lyukakat tartalmaz, hanem szinte semmi értelmes vonalat vagy logikát nem tud felmutatni. Az események egymás után pörögnek, de sem a szereplők motivációjának nem kerítettek nagy feneket a készítők (ezek konkrétan nem is léteznek), sem a logikai irányvonalra nem figyeltek oda, így az egész film több sebből vérzik, ostoba és fájdalmasan klisés.
Két dolgot lehet dicsérni a filmben: az akciót és a látványt. Mert igen, az akciójelenetek még úgy is lenyűgözőek és sodró lendületűek, hogy nincs köztük semmi kohézió. Különösen a házaspár, Douglas és Lori verekedése lélegzetelállító abban az apró lakásban – Kate Beckinsale a rendelkezésére álló teret végletekig kihasználva küzd Colin Farrellel, akinek gyakorlatilag semmi esélye a nővel szemben. És az a padlón csúszós jelenet szinte remekmű. A látványvilág hasonlóan lenyűgöző, és mivel újragondolták az 1990-es háttértörténetet, így még inkább nyomasztóvá vált ez a működő, ám mégsem működő társadalmi modell és életszínvonal. A túlnépesedett bolygó, a konténervárosok tömege, a kilátástalan munka szinte összeroppantja a nézőt.
Az emlékmás egy tökéletes példa arra, hogy lehet valami jót nagyon elrontani, és miért is kell elsősorban a sztorinak klappolnia, és csak utána milliókat eldobni a látványvilágra!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback