Hát ez is eljött: a Galavant évadfináléja. A jó hír, hogy nagyon úgy néz ki, a banda már alapból több évadra tervezett. A rossz hír pedig az, hogy ennek a nevében baromira nem zárták le a történetet.
A Madalenával való szövetkezésének hála az előző rész végén betoppant Richard bátyja, Kingsley (Rutger Hauer), aki magának követeli a trónt – és úgy mellesleg a királynét is, bár az ellen nincsen kifogása, ha mellette Madalena kis „játékszereket” tart. Richard persze nem hagyja magát, és párbajra hívja bátyját, amit persze nem ők, hanem bajnokaik vívnak majd. Miután Kingsley lestoppolja Gareth-t, Galavant – aki amúgy éppen belső csatát folytat azzal a tanáccsal, amit apja még kiskorában adott neki, miszerint ne hagyja, hogy bármi (például szerelem) elködösítse az elméjét – önként vállalkozik, hogy megküzd Richardért. A párbajra azonban mégsem kerül sor, ugyanis a valenciai király sürgős postagalamb-üzenetére reagálva megérkezik seregével Isabella unokatestvére/vőlegénye, Harry herceg (Kemaal Deen-Ellis), aki van vagy hétéves.
Először is had kezdjem azzal, hogy jelen pillanatban rettenetesen haragszom a sorozatra. Én ehhez a kezdetektől fogva úgy álltam, hogy egy kis nyolc részes, kerek valami lesz, ami hogyha jó nézettséget hoz, talán kap második szezont, amiben teljesen más lesz a sztori – hát, nem így történt. Ugyanis a finálé nem zár le semmit, sőt, pont hogy totál új szálakat nyit, ráadásul úgy, hogy felborít minden eddigi dinamikát és felosztást a karakterek közt, ami alapvetően nem baj, mert tök jól tudna működni ez a felállás, csak, csak… VÉGE AZ ÉVADNAK! (Bocsánat.) És nem biztos, hogy lesz folytatás (ezek a pimasz szemétládák az udvari bolond narráló záródalába még bele is írták, hogy a Nielsen-ráta remélhetőleg nem lesz rossz a dalok miatt). És ha lesz is, valószínűleg egy évet kell majd várnunk rá. Négy hét – van Galavant, negyvennyolc hét – nincs Galavant.
De ettől a befejezés-fiaskótól, meg úgy az utolsó öt perctől, amikor is minden hirtelen új fordulatot vett, eltekintve ez a két rész is rettentő szórakoztató volt. A My Cousin Izzy főleg arra épített, hogy Galavant apjának egykori tanácsa mennyire félrevezette fiát életében, és hogy Galavant tulajdonképpen végig arra várt, hogy elérkezzen a nagy hősi pillanata, amihez most úgy tűnik, el is ért – már ha hagyják végigénekelni a nagy szólóját (spoiler: nem hagyják). Amúgy ezzel a szállal csak egy aprócska problémám volt: az epizód egy flashbackkel indult, amiben láthattuk a kicsit Galavantet az apjával. Csakhogy ez a felirat szerint „harminc téllel ezelőtt” történt – vagyis Galavantnek a történet idején már közel kéne járnia a negyvenhez, ami számomra már csak azért sem klappol, mert az őt alakító Joshua Sasse még éppen csak betöltötte a huszonhetet. Meg valahogy az egész történetet nézve szerintem sokkal hitelesebb, ha olyan kb. harmincra lőjük be a hőst, nem negyvenre.
Ezen felül még volt jó pár cuki Richard-Gareth–pillanat (amúgy velük abban a furcsa helyzetben vagyok, hogy amíg mások minden egyéb, két férfi karakter közti viszonyban, ahol én csak barátságot látok, felfedezni vélik a bimbózó homoszexuális viszonyt, a nézői konszenzus őket illetően az, hogy barátok, én viszont el tudnám képzelni, hogy később összejöjjenek), és még több Galavant-Isabella– pillanat – amikor pedig felszólaltak A kis hableányból ismert Csókra vár című dal kezdőakkordjai, én egy kicsit meghaltam. Sid és az udvari bolond is megtalálta a közös hangot – hát, végül is mindketten csak a poénokért vannak ott –, miközben Isabella szülei nagyon nem találták meg ezt Galavanttel. A szakács és Gwynne szálát is továbbvitték, ugyanolyan cuki-szókimondó-creepy módon, mint ahogy eddig is bántak ezzel a két karakterrel.
A kedvenc pillanatomat a végére hagytam, ugyanis az It’s All in the Executionsben az eddig legjobb dolog a sorozatban (nem viccelek): Galavant és Richard részeg duettje arról, hogy megölik Kingsleyt. Már a múlt héten emlegettem az egyik barátomnak, hogy nekem kell egy Galavant-Richard– duett, és most megkaptam, és nagyon király. Még mindig röhögök rajta, akárhányszor csak eszembe jut. Gyerekek, ha másért nem is, hát ezért a két percért nézzétek meg a sorozatot, mert ez egyszerűen haláli. Eesteeneem… (bocsánat, még mindig nem jutottam túl ezen a jeleneten.)
Biztos vagyok benne, hogy még nem volt olyan sorozat a tévében, mint a Galavant – valami, ami ennyire bolond, vicces, zseniális és konvenció-borogató. És pont ezért van szükségünk a második évadra, lehetőleg már a nyáron, ha megoldható. Hallottad ezt, ABC?
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
