Christopher Moore nevét jól ismerhetik azok, akik rá szoktak nézni az Agave kiadó könyveire – évente minimum egy új Moore-regényt vehet a kezébe a magyar olvasóközönség. Az amerikai író természetfeletti tematikákba kevert egyedi humoráról híres. Legnépszerűbb könyve a Biff evangéliuma, ami Jézus legjobb barátjának életéről szól, és bár valóban jó történet, számomra mégis a Mocskos meló az első számú kedvenc.
Charlie Asher átlagos, kissebségi komplexusos, szerencsétlen bétahím, aki lánya születése után nem sokkal elveszti csodálatos feleségét, így egyedül marad a kisbabával. Ha ez még nem lenne elég, misztikus körülmények közepette ő lesz a Halál, azaz, pontosabban az egyik Halál. Feladata, hogy a Lista alapján átsegítse az embereket a túlvilágra, és megmentse lelküket az arra áhítozó gonosz erőktől.
Maga a világ az, amit manapság urban fantasynak neveznek, vagyis olyan fantáziavilág, ahol a mágia és a valóság egymás mellett léteznek – észrevehetünk néhány Rowlingra, vagy Gaimanre utaló elemet, de mindez abszolút a feje tetejére van állítva. Nem mondanám, hogy Moore parodizálja a műfajt, mert a Mocskos meló humora önmagában állva, irodalmi utalások nélkül zseniális. A regény hangulatát a helyzetkomikum, a karakterrajz, a fekete humor és az egyedi nyelvezet adják – utóbbit Pék Zoltán kiváló fordításának köszönhetően magyarul talán még jobban lehet élvezni, mint eredeti nyelven.
A halál és az emberi szerencsétlenség olyan dolgok, amiken vagy sírni, vagy nevetni kell. A Mocskos meló esetében kicsit mindkettő érvényesül. Charlie karaktere olyan szívmelengetően balfék, hogy bár végig kineveti az olvasó, lehetetlen nem elérzékenyülni egy-egy megható jelenetnél. Hasonló a helyzet a csodálatos mellékszereplőkkel, aki egytől egyig könnyfakasztóan viccesek, és közben borzasztóan szerethetők is. Ott van például Charlie testvére, Jane, aki bátyjával szemben valódi alfhahímként viselkedik, vagy a tündéri Sophie, aki baba létére elég nagy bajba tudja keverni a papát, mondjuk a Sátán kutyáinak majdnem véletlen megidézésével. Személyes kedvenceim a szomszédasszonyok, Mrs. Korjev, az orosz matróna, és Mrs. Ling, a kreatív kínai háziasszony – az ő párbeszédeik igazi műalkotások.
Annak ellenére, hogy a Mocskos meló egyértelműen nevettetni akar, a történet egyáltalán nem törpül el a humor mellett. Izgalmas és fordulatos, olyannyira, hogy az embernek néha alig van ideje levegőt venni. Moore jól bánik a dramaturgiával, feszes tempót tart, de még a legsötétebb szituációban is képes bedobni egy-egy olyan félmondatot, amin muszáj felkacagni. Valahol ez a legnagyobb erőssége a könyvnek: egy alapvetően szomorú és kilátástalan helyzetet mutat be, ami a természetfeletti szál megjelenésével csak egyre rosszabb lesz, de mégsem veszíti el a humorát, mit több az együttérzését a szereplőkkel. Végső soron Charlie története ez, aki lassan elfogadja felesége halálát, és megtanulja, hogyan kell egyedül, de segítséggel felnevelni egy kislányt. Váratlanul komoly és mély tartalom ez egy olyan könyvhöz, ami elvileg csak a humorra épít. Többek között ezért mondom: ha csak egy Christopher Moore regényt olvasnátok el, ez legyen az!
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Lélekben nyugdíjas angol öregúr, félig vulkáni – suttogó falak és nyikorgó ajtók rajongója. Álommunka: Superman és/vagy nagymama szelleme.
