Vegyes érzelmeim vannak a mostani résszel kapcsolatban: egyrészt, remek volt látni a főszereplők múltját, másrészt az egész történet elsietett és elcsapott véggel zárult.
Chas útban van Brooklynba a lányához, Renée-hez, ezért csak John és Zed tartózkodnak a házban. John az épület megerősítésén dolgozik, hogy többször ne fordulhasson elő a Zeddel történtek, ám a lány – kissé jogosan – kételkedik a védelem sikerességében, hiszen múltkor is megtalálták. John ugyan kihúz valamiféle magyarázatot a lányból az üldözőiről, de ez valójában nem sok, ám nincs is idejük ezen morfondírozni, hiszen különös események veszik kezdetét Brooklynban: a híradások több hirtelen különös kómába eső emberekről számolnak be, és az egyik áldozat Renée.
Chas, mint a dühös apa megígérteti Johnnal, hogy a sötét varázslatok mestere mindent megtesz majd a lánya érdekében. John, Chas és Zed lassan meg is találják a felelőst, ám az sokkal erősebb, mint hitték volna, ráadásul nem szereti betartani a játékszabályokat. John minden lehetőséget megragad, hogy megmentse Renée-t és a többi beteget, ám Chas temperamentuma ezúttal felülkerekedik az egyébként oly nyugodt férfin.
Nagyon élveztem Chas és John múltjába való visszatekintéseket, amik pont annyira kaptak szerepet az epizódban, amennyire egy ilyen technikának kell: lényegre törő, informatív, ugyanakkor megmutatja, hogy honnan is indultak. Chas halhatatlanságának eredet szinte már pofátlanul egyszerű, ám annyira stílusosan oldották meg az alkotók, hogy azt öröm volt látni. Külön öröm volt látni Chas feleségét és lányát, illetve a férfi feltétlen szeretetét – és igen, szerintem is csinos az a karkötő.
Ugyanakkor volt egy jelenet, ami nagyon csípte a csőrömet: Johnnék egy Fennel nevű férfihoz mennek segítségért, aki képes beszélgetni az elveszett lelkekkel, ám az egész szeánsz hirtelen átcsap egy máglyává, és látjuk, hogy a főszereplőkkel minden rendben van, ám Fennelről semmi sem derül ki. A szereplők egyszerűen túl gyorsan túlléptek a dolgon. Persze Chast meg lehet érteni, hiszen nem erre fókuszált, illetve John kissé nemtörődöm jellemével is tisztában vagyok, de azért Zedtől vártam volna egy kis döbbenetet vagy rémületet, de ő is simán túllépet egy ember halálán.
Az epizód végével nem vagyok maradéktalanul elégedett, bár azt is egy huszárvágással oldották meg az alkotók, és egy sokat látott, ügyes trükköt alkalmaztak – ráadásul még hitelesen is –, de valahogy az egész sztorinak túl hamar lett vége, és így szinte elvesztette a súlyát is. Azokat a köröket, amiket John és Zed futott le, hogy Renée-t megmentsék, Chas egy apró mozdulattal elintézte, és nem is értem, miért nem tett meg hasonlót John már korábban.
Összességében ez egy korrekt rész, de a szokásos John Constantine-os egyszerre lezser és komoly, vicces és félelmetes kényes egyensúlyát most nem sikerült eltalálniuk a készítőknek.
Szerző

-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!