Így kell visszajönnie egy sorozatnak a téli pihenés után: merészen, okosan és drámaian – hihetetlen, hogy a The 100 micsoda változáson ment keresztül a tavaly nyári kezdet óta!

Miután Clarke megölte Finnt, a földiek vezetője, Lexa, megengedte az égieknek, hogy a bosszú ennyivel elintéződjön, ám Clarke-ot ez kevéssé vigasztalja, mikor szerelmét ő maga szúrta hasba. Ám Lexának még az a kikötése, hogy Finn holttestét az általa megöltekkel égessék el, és bár Abby vonakodik ezt megtenni, Clarke azonnal rábólint. És mikor azt hihetnénk, hogy a lányt nem lehet mélyebbre taszítani, akkor megjelenik számára Finn, és szinte követi őt mindenfelé. A látomások hatására Clarke kezdi elveszteni a talajt a lába alól, de különös módon Lexa nyújt neki vigaszt, persze a maga kissé nyers, őszinte stílusában. Az egyesség megköttetett, ám a földiek nem nézik ezt jó szemmel!

A Mount Weatherben rekedtek is küzdenek szabadulásukért és Jasper és Monty ötlete nyomán rádióüzenetet akarnak küldeni a kint lévőknek, remélve, hogy meghallják segélykérésüket. Ehhez azonban szükség van pár holmira, egy nagy adag szerencsére, egy kis fifikára, és Jasper csókolózási képességére.

A bunkerban rekedtek része igazán izgalmasra sikeredett, és egy kicsit viccesre is, hiszen a Monty-Jasper páros mindig képes valami mókásat összehozni abban a kutyaszorítóban, amiben vannak, csak hát minden néző – és jómagam is – a Clarke körüli eseményekre volt kíváncsi, érthető módon. Bár az előző epizódnál aggódtam, hogy valamilyen formában megmentik Finnt az alkotók, és mégsem merik meglépni egy főszereplő kiírását, ez a félelmem elszállt a máglyánál. Az epizód egy gyönyörű ívet járt végig, aminek kezdete és vége is Clarke jellemének változása. A lány összetört a veszteség súlya alatt, ám Lexa felnyitotta a szemét valami fontosra, és olyan tanácsot adott neki, ami talán kegyetlenségnek tűnik, de egy igazi vezetőnek ilyennek kell lennie, mert a nehéz döntéseket meg kell hozni – hiszen a helyes út és a könnyű út sosem ugyanaz.

Külön pluszt jelentett számomra a földlakók egy újabb szokásának bemutatása, ugyanis igazán élvezem ennek az érdekes társadalmi berendezkedésnek minden darabját, még akkor is, ha kegyetlen. Lexa és emberei közötti hierarchia a fegyelmen és a félelmen alapul, de működik, és a százévnyi elszigeteltség, technikai hiány és szenvedés közepette teljesen érthető, hogy miért is alakult ki így a földlakók társadalma.

Egy valami volt igazán zavaró a történetben, és az természetesen Clarke anyjának, Abbynek a hozzáállása, mintha az írók nem lennének teljesen tisztában azzal, hogy mit is kívánnak kihozni a karakterből, így a nő néha remekel, mikor vezetőként kell helytállnia, néha meg olyan ostoba, hogy az már fáj. De különösen akkor haragudtam meg rá, mikor a padlón lévő Clarke-ba kvázi még belerúgott azzal, hogy előhozakodott a lány apjának halálával. Még én is megsajnáltam Clarke-ot a szenvedései közepette, pedig én igazán nem kedveltem a karaktert, de még nekem sem jutott volna eszembe egy ilyen mély sebet feltépni.

Összességében a Remember Me volt a második évad eddigi legokosabban felépített és legdrámaiabb része, de még hátra van a nagy csata a hegyi emberekkel, ami szintén hatalmas finálét és minőséget sejtet.

Szerző

Catleen

Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Korábbi cikkek

• Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
• Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
• Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
• IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!