Bevallom nekem ez az évad a kedvencem a sorozatban, ugyanis itt már kellően összeszokott a legénység ahhoz, hogy az igazán komoly dolgokkal lehessen foglalkozni, de még az egész Xindi-agymenés előtt vagyunk, ami nálam teljesen kiverte a biztosítékot. A második évad a „boldog békeidők” érája, csak éppen nincs semmiféle béke a dologban.
A Suliban fenyegetésen túljutva az Enterprise folytatja útját az ismeretlenbe, ami nem is oly ismeretlen, hiszen még mindig gyanúsan sokszor találkoznak össze vulkániakkal, andóriaiakk, vagy tellaritákkal – akik rendszerint egymást szidják, mint a bokrot. Archer kapitánynak (Scott Bakula) és csapata belebotlik a borgokba, összetűzésbe kerülnek a klingonokkal, megtámadja őket egy automatikus javító állomás, ami elrabolja a pilótát, Travist (Anthony Montgomery), Hoshinak (Linda Park) bennragad a transzporterben, és T’Pol (Jolene Blalock) egy olyan különös mesét mond el a vulkániak és emberek korai találkozásáról, amit sem a kapitány, sem az elsőtiszt, Trip (Connor Trinneer) sem hisz el.
A második évadra inkább az epizodikus jellegű történetek a jellemzőek, a kevés főszál bújtatottan halad, és olykor csak több résszel később bukkan fel ismét – ilyen például T’Pol betegsége. És pont ezek miatt az apróságok miatt vált ez az évad a kedvencemmé, mert bár háttérbe szorultak a Suliban vagy a Tellarita viták, mégis fantasztikus és okos történetek születtek az alkotók tollából, amik tökéletesen beleillettek a Star Trek univerzum korábbi szériáinak idővonalába.
Különösen T’Pol meséje nőtt a szívemhez, amiben kifejtette, hogy a vulkániak már jóval korábban, az 1950-es években jártak a Földön, ráadásul az egyik hajótörött T’Pol felmenője, akinek különös élményét a család ma is őrzi. A másik nagy kedvenc epizód, mikor Trip elveszti a kommunikátorát egy „primitív” bolygón (vagyis térhajtómű előtti civilizáció, így a velük való kapcsolatfelvétel tiltott dolog), amit Archer mindenáron meg akart látogatni, persze T’Pol tiltakozása ellenére. Ekkor még nem létezett az Irányelv, de valószínűleg ez az egyik olyan esemény, amely az Irányelv megalkotásához vezetett a majdani Föderációban – ez pedig szinte bravúrosan beleillik a Star Trek történetvilágába.
A karakterek ezúttal még több oldalukról mutatkozhattak meg, ugyanakkor sokszor olyan hatásoknak lettek kitéve, ami által változott a személyiségük (például a diplomáciai botrány Porthos, Archer kutyája miatt), és ezt az alkotók nagyon ügyesen és okosan oldották meg – szinte minden változás hiteles és a karakterek jelleméből adódó. Egyedül T’Pol az, akin nem tudtam napirendre térni, ahogy sokszor maguk a készítők sem, hiszen a vulkáninál gyakran dobtak be hirtelen kitalált ötleteket, eseményeket (és sajnos ezek a jövőben még inkább megszaporodtak).
Az utolsó epizódban bekövetkezett Xindi-támadás igazán ígéretes irányvonalat indított el – és bár sokan azért kötöttek bele, mert nem szerepel az idővonalon, engem ez zavart a legkevésbé –, aminek hála a hajó legénysége egy sokkal átfogóbb történet részese lett. A második évad a kedvencem, és bár a harmadikban is akadnak szép pillanatok, a negyedikben pedig egy igazán új és kiváló tendenciát indítottak el, a nyomába sem érnek ennek az évadnak.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
