Alapvetően nem rajongok a spanyol horrorokért, de ha egy jót is említenem kellene a Sötét Óra mellett, az bizony csak és kizárólag a Holtak Tava lenne – és kivételesen nem azért, mert zombik vannak benne (ugyanis pont azok nincsenek), hanem mert kellően ötvözi a már-már gusztustalan naturalizmust az annyira nem sejtelmes, de hatásos hangulattal.
Ez a 2005-ben legyártott történet átgondolt, de mégis egyszerű, mint a jó saller: adva van a főgonosz Salas (Patrick Gordon), aki Alaister Crowley (misztikus témában nem jártasaknak lábjegyzet: ő egy valós személy volt és állítólag a fekete mágia nagymestere) tanítványa, a kiszemelt kisvárosában pedig a démonok melegágyát kívánja megteremteni. Ám Borgia (Idősebb: Antonio Portillo/Fiatalabb:Juan Orozco) polgármester megállítja, és a várost víz alá süllyeszti, majd a gát alatt felhúz egy újtelepülést – de ezzel még nem értek véget a gonosz dolgok. A Roberto Borgia után lánya, Teresa (Raquel Merono) és unokája, Clara (Charlotte Salt) visszatérnek a gát alatt pihenő, éppen 40.éves Debaria városába ahol Clarat kísérteni kezdi nagyapja szelleme és persze Salas is tevékenykedik. Meg mellékesen kapunk egy lelki válságos újságírót (mert miért is ne), aki a gát építése miatti korrupciós pletykák okán akar az elsüllyesztett városnál úszkálni és tényfeltáró cikket írni róla.
Őszintén megmondva, nagyon kevés dolog van, amit nem szeretek a filmben – az egyik köztük maga a hősnőnek beállított kis vernyogó csitri Clarát, aki tipikusan sosem tudja elfogadni a segítséget, amikor kellene. A másik az újságíró, Dan (Michael McKell) karaktere. Oké, talán neki is van némi létjogosultsága itt, de a családi tragédia kártyát miért kell már megint kijátszani? Így is elég depressziós így is a hapsi. Teresa nem zavar sok vizet (minden értelemben) csak kell valaki, aki sír.
Viszont akiket imádok, az Salas és a polgármester (öregként és fiatalként egyaránt). Két ellenpólus, akik a síron túl is próbálnak úgy keresztbe tenni a másiknak, ahogy csak bírnak –mondjuk Salas némi előnybe van, tekintve hogy ő halhatatlan, az öreg Borgiát pedig „már csak a férgek eszik” (Salas szavaival élve). A végjáték is remek, ahogy egyszerre mutatják a kibontakozó tébolyt és gonoszt, aztán persze jön a szokásos „gonosz meghal, mindenki boldog” – gondolnánk. Mert van a filmben egy jelenet (nem lövöm le melyik), ami akkor és ott lényegtelen lenne, de a fináléban kulcsfontosságú szerepet tölt be.
A Holtak Tavát kötelezővé tenném minden horrorfannak, akinek eddig nem volt hozzá szerencséje. Van stílusa, hangulata, logikus a maga módján, ijesztőnek nem mondanám sajnos, de ezt az előbbi jóságok garantáltan elfedik.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
