Mint Aaron Sorkin rajongó nagyon szomorú látnom, hogy egyik kedvenc showrunneremmel ilyen gyatrán elbánnak folyamatosan. Hiába futott hét évadon át sikeresen Az elnök emberei, emelte magasabb szintre a tájékoztatást a Híradósok, mutatta meg egy sportműsor mögötti eszméletlen mennyiségű munkát az Esti meccsek, és hiába engedett bepillantást a kulisszákhoz A színfalak mögött, valamiért rendre csak pár évadot engedélyeznek Sorkin kiteljesedéshez. És ha már a tévécsatornák olyan gyatrán elbántak vele (igen kedves NBC és HBO), hogy az egésztől elment a kedve és többet csak mozifilmekkel akar foglalkozni, mi, az internet népe vessünk egy pillantást Sorkin kimagasló tehetségére, és jobbítási szándékára.
Az NBS csatorna vezetősége átcsábította a Fox korábbi vezetőjét, Jordan McDeere-t (Amanda Peet), de nem indult jól a hölgy első napja, ugyanis a csatorna vezető pénteki műsorában a Studio 60-ban felfordulás kezdődik, mikor a korábbi főnök, Wes Mendell (Judd Hirsch) olyan kijelentést tesz, amire egész Amerika felháborodik. Jordan a stúdió korábbi két munkatársát, Danny Trippet (Bradley Whitford) és Matt Albie-t (Matthew Perry) keresi fel, hogy munkát ajánljon nekik, ám ők inkább filmet forgatnának. Csakhogy napvilágra kerül Danny nem olyan régi drogtesztje, ami kokaint mutatott ki a szervezetében, emiatt pedig nem kötne vele egyik biztosító sem szerződést legalább két évig, így a páros biztosan nem tudna belekezdeni a filmbe, aminek Matt írta a forgatókönyvét. A páros kénytelen-kelletlen belemegy az új munkába, és kissé átszervezik a műsort, hogy sokkal viccesebb legyen.
A Hatvanas Studio nevű produkció élőben sugároz színészek általi eljátszott szkeccseket, amolyan mini színházként, reflektálnak benne adott politikai helyzetekre, reagálnak a hét eseményeire, és megmutatják a hírek vicces és szarkasztikus oldalát is. A show sztárjai: Harriet Hayes (Sarah Paulson), Tom Jeter (Nate Corddry), és Simon Stiles (D. L. Hughley). A pénteki esti adás előtt élő főpróbákkal, rengeteg írói szcénával, veszekedéssel és hülyüléssel telik a hét, amit a műsor és az utána következő buli zár, majd pedig kezdődik minden előröl. Danny és Matt visszatérés kissé felbolygatja a kedélyeket, az írók vezetői, Ricky (Evan Handler) és Ron (Carlos Jacott) ellenségesen viselkednek új főnökeikkel, míg Tom és Simon örömmel látják viszont barátaikat. Matt és Harriet korábban egy se veled se nélküled kapcsolatban voltak, és a közös munka ismét lehetőséget adott, hogy felszakítsák a régi sebeket.
A színfalak mögött Aaron Sorkin újabb show-ja Az elnök emberei után, így nem csoda hát, ha a korábbi munkatársait is meghívta állandó vagy vendégszereplőnek – többek között felbukkan John Goodman, Martin Sheen és Allison Janney is – utóbbi szolgáltatta a legemlékezetesebb epizódot. A sorozat nagy váltás az előzőhöz képest, de itt is kapunk rengeteg politikai ihletésű kritikát, nagy adag szarkazmust, és komplex társadalomkritikát – csak egy sokkal érthetőbb és emészthetőbb formában.
Természetesen itt is a párbeszédeken van a hangsúly, amik olykor fantasztikusan sziporkázó humort és ironikus kettőséget takarnak, emellett még ott van a színészek kiváló játéka, így minden adott egy sikeres, és szerethető sorozathoz. Vagyis majdnem, ugyanis az otthont adó NBC egy évad után elkaszálta ezt az imádnivaló tévés gyöngyszemet.
A karakterek komplexitása szinte már művészi: Jordan egy bájos és vicces nő, aki keményen tárgyal, ha a csatorna vagy a műsor érdekeiről van szó, de nincs olyan hét, hogy irodájában ne történne valami apró baleset (leszakad az állmennyezet, bolhák lepik el a kanapét). Természetesen Danny lett az abszolút kedvencem (és nem azért, mert Bradley Whitford rajongója vagyok, még véletlenül sem), aki próbál úrrá lenni függőségén, emellett pedig ki akarja békíteni Harrietet és Mattet – akik persze ezt nem könnyítik meg neki.
A sorozat fantasztikus, vicces, okos, és érzelmes, ugyanakkor egy dolog nagyon de nagyon zavaró benne: Harriet és Matt folyamatos civakodása. Míg az évad első felében elviselhető volt, addig a másodikban már szinte csak róluk szólt egy-egy epizód, ezáltal háttérbe szorultak olyan gyönyörű történetek, mint Danny és Jordan egymásra találása, vagy a csatorna elnökének, Jack Rudolph (Steven Weber) jellembeli változásai.
A színfalak mögött nagy kedvencem, és tökéletes minden időben, mert garantáltan felvidítja a nézőt. Az epizódok szó szerint nézetik magukat, így pár nap alatt végignézi az ember, aztán sajnos el is fogy a huszonkét epizód – de szerencsére Sorkinnak még vannak sorozatai, ám ha ezek elfogynak, nos, akkor a tévézés bizony sosem lesz a régi, és elesik egy nagy alkotótól. A tévé aranykorában egy ilyet megengedni nemhogy luxus, hanem egyenesen kétségbeejtő a jövőre nézve.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
