A homoszexualitás fogalma nagy általánosságban hadilábon áll a társadalommal – vagyis, inkább fordítva. Ugyan ez a fajta viselkedésmód már változóban van, még mindig bőven akadnak olyanok, akik nem képesek elmenni amellett, hogy egyes embertársaik a saját nemükhöz vonzódnak. Én itt és most nem akarok a témával kapcsolatban állást foglalni, mindössze erre a tényre akartam rávilágítani, hiszen ez a probléma adja az alapját a Büszkeség és Bányászélet – angolul Pride – című filmnek.
Történetünk Nagy-Britanniában játszódik 1984-ben, amikor is főszereplőnk, az eleinte Bromley álnevet viselő Joe (George MacKay) Londonba utazik, hogy részt vegyen élete első melegfelvonulásán, ám nem akar túlságosan feltűnő helyet elfoglalni, hiszen még senki nem tudja róla, hogy saját neméhez vonzódik, és ha kiderülne, akkor szülei nem néznék jó szemmel. Azonban kiderül, hogy még a háttérben marsírozva is érdemes volt eljönnie, ugyanis egyrészt végre hozzá hasonló emberek között lehet, másrészt pedig az utcára vonuló aktivisták nem csak saját érdekeiket akarják képviselni, hanem egyben a sztrájkoló bányászoknak is pénzt gyűjtenek. A felvonulást követően Joe visszavonul újdonsült barátaival egy sohói könyvesboltba, és egy zseniális ötlettől vezérelve megalapítanak egy melegekből és leszbikusokból álló, bányászokat támogató csoportot, melynek feje a legelszántabb aktivista, Mark Ashton (Ben Schnetzer) lesz. A csapat ugyan létszámát és befolyását tekintve meglehetősen kicsi, mégsem adják fel: felcsapják a telefonkönyvet és számtalan bányász szakszervezetet hívnak fel, annak reményében, hogy valamelyik elfogadja a támogatásukat. Sorozatos csalódás után végre akad egy wales-i kisváros, Onllwyn, aminek munkásai elfogadják az adományt, és hálájuk jeléül meghívják a fiatalokat településükre, a jövőbeni közös munka reményében. Ez azonban korántsem megy olyan zökkenőmentesen, mint azt a kis csapat, vagy éppen a bányászok vezetője gondolta…
A legnagyobb pozitívum ebben a moziban, hogy a legproblémásabb területeken sikerült megtalálnia az arany középutat. Nyílván az a fő cél, hogy valamilyen szinten szimpatizáljunk a melegekkel, de nekik is akadnak hibáik, ugyanakkor a heterók sem lettek egytől-egyig utálatosak – egyszóval minden egyes szereplő hús-vér ember. Ha már szóba jött a homoszexuálisok karakterizációja, külön piros pontot érdemel a film azért, hogy nem esett a sztereotípiák csapdájába. Én személy szerint nem tudok olyan vígjátékot felhozni, ahol a meleg karaktert ne úgy ábrázolták volna, mint egy férfi bőrébe bújt nőt, és emiatt ne kapta volna folyamatosan a csípős megjegyzéseket. Itt viszont hiába vannak feminin vonásai némely melegnek, de 1: nem ez határozza meg a személyiségüket, 2: emiatt egyáltalán nincsenek csúfolva, sőt, még ünneplik is ezt a tulajdonságukat.
A másik remek lépés Joe karakterének a megalkotása volt, aki az egyetlen kitalált jellem az egyébként valós személyekkel teletűzdelt filmben. Joe azért nagyon fontos, mert a lelkes aktivizmus közepette rajta keresztül láthatjuk, mi mindenen kell keresztülmennie egy saját neméhez vonzódó fiatalnak. Hiába léteznek más olyan alkotások is, amik ugyanezt a témát járják körbe, hiába olvashatunk több ezer „coming out” sztorit az interneten, sokan még mindig nem tudják elképzelni, hogy adott esetben mennyire nehéz dolguk van a homoszexuálisoknak, és bármilyen olyan embercsoportnak, akik valamiért „másak” mint az átlag. Joe története nagyon megható és elgondolkodtató: a sztori a nyolcvanas években játszódik, de még 2015-ben is ismerünk hasonló sorsú embereket.
Lehet, hogy még korai ezt kijelentenem, de a Pride nálam már biztosan az idei év legjobbjai között foglal helyet. Mindenkinek ajánlom, még azoknak is, akik nem tolerálják a homoszexualitást, mert megvan az esély rá, hogy megváltozott véleménnyel jön ki a moziteremből. A sztori megtörtént eseményen alapul és valós karakterekkel operál, úgyhogy a zsebkendőt ne tessék otthon felejteni.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback