Miután az In The Loopot múltkor már kiveséztük, nézzük meg azt a sorozatot, ami ugyan időben korábban készült el a filmnél, viszont a két mű mögött álló alkotó, Armando Iannucci elmondása szerint a mozi az „előzménye” a szériának. Ez most elég bonyolultnak tűnhet, de akármi is az igazság, a lényeg, hogy mélyebben beleássuk magunkat a politikába, vagyis annak szatirizált világába.
A szociális ügyek jelenlegi miniszterének, Cliff Lawtonnak (Timothy Bentinck) gyakorlatilag a médiából kell értesülnie a hírről, miszerint nagy valószínűséggel hamarosan távoznia kell pozíciójából. Lawton azonban nem akarja egykönnyen adni a helyét, és megkéri a miniszterelnök kommunikációs tanácsadóját, a heves temperamentumáról és egetrengető sértéseiről híres Malcolm Tuckert (Peter Capaldi), hogy segítsen neki. Tucker végül azt tanácsolja Lawtonnak, hogy mondjon le saját maga a posztjáról mielőtt kirúgnák, így méltósága sérthetetlen maradhat. Lawton végül vonakodva ugyan, de lemond, és helyére Hugh Abbot (Chris Langham) kerül, aki hiába jó szándékú és őszinte, azonban már a kezdetektől fogva látszik, hogy feladatait tekintve nagyon nincs képben. Abbotnak rögtön a legelső nyilvános szereplése hatalmas kudarcba fullad, és a káoszt hiába próbálják személyes tanácsadói, Oliver Reeder (Chris Addison) és Glenn Cullen (James Smith) helyre tenni, csak még nagyobb galibát okoznak ezzel, aminek Malcolm természetesen nem örül. Ennek tetejében nem sokkal később őt is megtalálja a média, és ahogy elődjét, Cliff Lawtont, úgy Abbotot is kritizálni kezdik. Egy egyszerű teszt után Malcolm kideríti, hogy az új miniszter valóban nem a legmegfelelőbb a posztra, és még a hibáiból sem nagyon akar tanulni, ezzel keményen kockáztatva a jövőjét a Szociális Ügyek Minisztériumában.
Kezdjük először a sorozat egy olyan jellemzőjével, amibe könnyen belebukhatott volna, az első „szezon” ugyanis három alig harminc perces részből áll. Miért lehet ez probléma? Először is, egy olyan néző, aki minimum tizenöt, de inkább húsz-huszonkét epizód per évadhoz van szokva, az abszolút jogosan húzza a száját – főleg, hogy a The Thick Of It is olyan jó, hogy alig akarunk felkelni a székünkből. Másodszor, kevés az idő, mégis rengeteg minden történik: gondoljunk csak bele, épp egy tagváltásnak vagyunk szemtanúi, és ez a momentum önmagában még semmi ahhoz a kalamajkához képest, ami a harmadik részre kerekedik. Mindezek ellenére azt kell mondjam, bőven elég volt ez a másfél óra erre a szezonra. A tempó még nem annyira gyors, mint a többi évadban, és ez pont jól is jött ki, így meg tudjuk szokni ezt a világot, na, meg a szakma specifikus szóáradatát, ami hirtelen ránk zúdul – mindez angolul (csak feliratos változata létezik a szériának, de a szakszavak szerintem még magyarul sem biztos, hogy egyértelműek).
A karakterek is rendkívül érdekesek: kapunk gyakorlatilag egy olyan emberekből álló gárdát, akiknek kivétel nélkül ellenszenvet kéne kiváltaniuk a nézőkből, mégis elég hamar a szívünkhöz nőnek. Ott van a mocskosszájú, senkit nem kímélő Malcolm Tucker, aki korra, nemre, rasszra és testi felépítésre való tekintet nélkül mindenkit képes úgy leüvölteni, hogy utána élete hátralévő óráit végig vigyázban állva élje le – mégis imádjuk, mert hiába káromkodik egyfolytában, hihetetlen beszólásai vannak, és irigyeljük a tökéletes problémamegoldó kézséget, ahogy a sajtóügyeket intéző titkárnőét, Terriét (Joanna Scanlan) is. Az idősödő Glenn Cullent lehet cikizni a kora miatt, de nincs még egy olyan ember a minisztériumban, aki akkora tapasztalattal rendelkezne, mint ő–amivel egyébként sokszor kirángatja a brigádot a sárból. Aztán itt van még a zöldfülű Ollie, aki nagymenőnek akar tűnni, mégis csak bénázni tud, a szarkasztikus kommentjei viszont aranyat érnek… és még sorolhatnám!
Egy szó, mint száz, ez a sorozat egy gyöngyszem. Aki tehát nem bánja a politikai zsargont, jókat akar nevetni a mai politikusokon, ugyanakkor el is tud gondolkodni az elé tárt karikatúrán, annak mindenképp ajánlom a The Thick Of Itet.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback