A tökéletes rossz példa – A zöld urai (2013)

Szeretem a jó animációs filmeket, szeretem, hogy mostanság végre megértik az alkotók, hogy ezeket nem csak gyerekek nézik. A zöld urai viszont nem tartozik ezek közé, nagyon nem!

Mary Katherine, vagyis M.K. tudós apját látogatja meg, akit mindig bogarasnak tartott, és lenézett, ám egy furcsa véletlen folytán a közeli, apja által varázslatosnak titulált erdőben lezsugorítja Maryt Tara, az erdő királynője. Marynek kell segítenie a tündéreknek, hogy megtalálják a Királyi Rügyet, amivel megmenthetik az erdőt a gonosz hatalmától. Az erre szolgáló idő is véges, és ha nem találják meg Tara utódját, akkor száz évig nem lesz meg a következő, és addig az erdő sosem látott pusztulásnak lesz kitéve. De vajon Mary, Nod, és a többi varázslatos lény képes lesz megtalálni a méltó utódot, mielőtt beáll a sötétség?

A készítők nem nagyon vették a fáradságot, hogy eredeti művet alkossanak, inkább mindenhonnan loptak egy kicsit: Avatar, Arthur és a villangók, Turbó, Jégkorszak, Rio – bár utóbbi kettőnek készítői megegyeznek A zöld uraiéval. Nincs a történetben egy eredeti gondolat vagy problémafelvetés sem, sőt, állítom, hogyha jobban szétcincálnánk, akkor még szó szerinti egyezést is találnák korábbi animációs filmekkel – de ehhez, egy semmi kedvem, kettő, meg sem érdemli ez a film, hogy a kelleténél többet foglalkozzam vele.

A zöld urai minden perce szó szerinti fizikai fájdalmat okozott, és bármennyire is erőlködtek, még a vicceskedésük is inkább egy erőltetett és izzadságszagú valaminek hatott, sem mint valódi poénnak – faarccal ültem végig mind a százkét percet, ami azon túl, hogy iszonyat hosszú, még tele is van fölösleges, időhúzó jelenetekkel. Talán érdektelenségem egy fő oka a korom, mert lehet, hogy a tíz év alatti gyerekek még élvezni tudják a filmet – bár én ilyen gyerekkel még nem találkoztam, csak olyannal, aki nehezményezte, hogy szó szerint hülyének nézik, csak azért mert kicsi.

Egyetlen egy dolgot tudok dicsérni a filmben, és az a látvány: az erdő valóban gyönyörű, színes és élettel teli ábrázolást kapott, sőt, kifejezetten élveztem, hogy a terület minden lakóját bemutatták, így legalább sok cuki álatka próbálta elvenni haragom élét – na, nem mintha annyira sikerült volna nekik. Csak az a probléma, hogy ezt a 2013-as alkotást már 2013-ban felülmúlta a filmipar, már a három hónappal korábban bemutatásra került Croodéknak is sikerült, sőt még viccesek és jók is voltak a lenyűgöző látványvilág mellé.

Aki teheti, kerülje el A zöld urait, mert megtekintése után fejfájást, fortyogó dühöt és sajnálkozást fog érezni, illetve a „hová tettem az eszemet?” vagy az „erre másfél órát szántam az életemből!” mantrát fogja mormolni egy ideig. Talán kicsiknek még le lehet játszani, de mindenképpen menjünk ki a szobából, vagy inkább tegyünk be a Dumbót, az ezerszer többet ér.

Szerző

Catleen

Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Korábbi cikkek

• Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
• Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
• Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
• IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!