Az Enterprise sorozat egy igen megosztó darab a trekkie-k körében: van, aki gyűlöli, van, aki egyenesen imádja és e legjobb darabnak tartja – én, mint oly sok esetben mindkét oldallal egyetértek.
Az ember kíváncsi természetű, szomjazza a tudást és a felfedezést, és miután a bolygón beköszöntött az általános béke, megszűntek a járványok és az éhínségek, és minden, az élethez kellő feltétel alapvető jognak számított, akkor az emberiség végre belevághatta fejszéjét egy újabb utazásba – ekkor kezdődött a csillagok meghódítása. De, mivel fiatal és kissé szeszélyes faj lévén a vulkáni tanács úgy döntött, hogy az első felfedező hajóra szükségeltetik egy vulkáni főtiszt, aki eligazítja az embereket az univerzumban – nos, a vulkáni vezetőség nem is tévedhetett volna nagyobbat.
Jonathan Archer (Scott Bakula) kapta azt a megtisztelő feladatot, hogy az NX-01-es felségjelzésű Enterprise űrhajó kapitánya legyen. Az Enterprise azért ennyire meghatározó pontja a földieknek, mert ez az első komoly hajó, ami képes messzebbre menni, mint bármelyik elődje, köszönhetően annak, hogy hajtóműve sokkal magasabb fokozatra is tud kapcsolni, mint a korábbiak. Archer családja révén is kötődik ehhez a fejlesztéshez, ugyanis az ő apja alkotta meg ezt a továbbfejlesztett technikát.
Archer legénységének első problémája az összeszokás: szinte senki sem ismeri a másikat, bár akadnak azért kivételek. Archer barátja, Charles Tucker (Connor Trinneer), a harmadik, vagyis Trip, a főgépész már korábbról ismerik egymást. A kormányos, Travis Mayweather (Anthony Montgomery) fiatal és kezdő létére remekül tudja irányítani az Enterprise-t. Malcolm Reed hadnagy (Dominic Keating), mint a biztonsági főtiszt, elsősorban a legénység épségéért felel, ebből adódnak is összetűzései Trippel. Hoshi Sato (Linda Park) tölti be a kommunikációs posztot, ugyanis a zászlósnak remek érzéke van a nyelvek felismeréséhez és megértéséhez, és mivel az univerzális program hiányos, ezért szükség is lesz ismereteire. Doktor Phlox (John Billingsley) nem ember, de mivel nincs olyan ember, aki jól értene a xenobiológiához, így szükség is van egy tapasztaltabb elmére, ráadásul Phloxnak nagyon rövid idő alatt sikerült megkedveltetnie magát a teljes legénységgel, humorával, jószívűségével és odaadásával. Az egyetlen, aki valamelyest kilóg a vezérkarból, az T’Pol (Jolene Blalock), akit a vulkáni tanács helyezett a hajó tudományos tisztjének pozíciójába, és a nő, bár palástolja érzelmei nagy részét, azért a szánalmat és a megvetést nem sikerül neki.
A hajó első küldetése (pedig még nincs száz százalékos állapotban) egy klingont visszavinni az otthonába, akiktől a vulkániak óva intik az emberiséget, ám Archer kapitány figyelmen kívül hagyja ezeket az intelmeket (aminek persze később meg lesz a maga böjtje). Ám a képbe kerül egy ez idáig ismeretlen faj, a sulibánok, akik azt állítják, a jövőből jöttek, és meg akarják változtatni a múltat, ám ezt nem jó szándékból teszik. Archer és legénysége gyorsan összekovácsolódik a közös ellenségnek köszönhetően, ám a további évadokban visszatérő elem lesz a temporális háború, mely a jövőben zajlik, és kihat a múltra is.
Az Enterprise, mivel félkész állapotban indult el, ezért menet közben fejlesztik: ekkor alapozzák meg az erőtereket, erősítik a fegyverrendszert, megalkotják a kézi fézer fegyvereket. A hajó, miközben az ismeretlen űrt járja olyan fontos barátságokat köt, amik később meghatározzák az emberiség és a kvadráns jövőjét. És bár a vulkániakkal ekkor még folyamatos az összezördülés, mert atyai kezüket nehezen veszik le az emberiségről, lassan ők is belátják, hogy egy új, és erős szövetséges van születőben.
A sorozat igen erős kezdéssel nyitott, ráadásul a temporális történetszálat végig megtartotta, és a legváratlanabb pillanatokban fűzték bele az epizódokba. A legénység összeszokásának pillanatai igen humoros jeleneteket hoztak, sőt, a készítők még arra is ügyeltek, hogy a lehető legtöbb logikai hibát kiküszöböljék: ezért kell a fordítóhoz segédlet, a bolygókról való visszatérés után a legénységet elkülönítik, és fertőtlenítésen esnek át – amik felettébb érdekes pillanatokat szül.
Nem lenne Star Trek sorozat dráma, morális útmutatás és társadalomkritika nélkül (komolyan, máshol nem is lehetne megmutatni egy terhes férfit), ennek pedig a legcsodálatosabb pillanatai az andorián-vulkáni-ember hármasból született, ahol ez a három faj egy olyan adok-kapok játékban vett részt, ami talán a leginkább eltalált diplomácia részt hozta be nemcsak a szériába, hanem az egész Star Trek-univerzumba.
A Star Trek: Enterprise akkor került tévéadásba, mikor a széria fénye már igencsak halványodni látszott, és bár nem jutott olyan eposzi magasságokba, mint a Voyager vagy az Új nemzedék, mégis egy remek, kerek egészet alkot, ami hozzátesz az Alfa-kvadráns lenyűgözően színes és sokrétű világához. A sorozat első és második évada jól működik, a legnagyobb vitákat a harmadik évadban behozott új irány váltotta ki, és a sorozat mélyrepülése is az itt hozott hibás alkotói döntésnek köszönhető.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
